Verseim

Karácsony

Karácsony jön – boldog ünnepnapok.
Elmúlt az év, a kósza hónapok.
Sok kacagás és millió könny,
Kételyek s megannyi öröm,
Bizonytalanság maró sava,
Szívünkben a remény hangja,
Egyedüllét, de nem magány,
Magány, de emberek közt tán,
Valami más, valami különböző,
Valami fura, valami minket üldöző
Kétségbeesett gőg és tétova vidámság–
Ez volt most az évünk, ez volt most a világ.

És egyszerre eljön a gyertyafény.
A suttogó, fenyőillatú remény.
Valami, amit nem tudsz megtapintani,
Sem szemed világával megpillantani–
Amit érzel, csak halk, kószán tovalibbenő
Akár a tájat söprő hűs, téli szellő,
Megdermed a hidegben fagyott ágakon,
Bebújik a résnyire kinyitott ablakon,
Elér a szívedig, de nem tudod, mi ez–
Csak azt tudod, hogy szép lassan önmagadra lelsz.

Legyen szép ez a karácsony! Most ne sírjunk.
Legyen ez az ünnep a feledésé, s kacagjunk,
Eresszük ki visszafojtott lélegzetünk,
Higgyük el, ha meg is haltunk, ma életre kelünk,
És merjünk csak létezni és lélegezni végre,
Mosolyunk szálljon fel a fakó, szürke égbe.
Valami most más lesz. Ma ünnep van.
Most megáll az idő, most végre nem rohan.
Most a csend beszél, a csend énekel,
S mi ez egyszer nem menekülünk el.

Ez nem a fulladás csendje. Ma kapunk levegőt,
Most végre nem a bánattal járunk keringőt.
A ház csendjében álmosan pislog ránk
Megannyi villódzó, arany gyertyaláng,
S a színes gömbökön megülnek a fények,
A fenyőfa ágai meséket mesélnek.

Nem fehér ez a karácsony. Zöld, barna, fekete?
Az elmúlás, a változás komor elegye.
Nem szikrázik a nap fénye a tündöklő havon,
Nem tudunk csúszkálni a jéggé fagyott tavon,
Ha kitekint szemünk, fakó tájra pillant,
Melynek édessége már nyár után elillant.
De mégsem baj ez. Ez most így a jó.
Nem kell a karácsonyhoz fehér hótakaró.
Most nem kívülről várjuk az ünnepet –
Azt várjuk, hogy bennünk szülessen meg.

▪︎▪︎

Kellemes és áldott ünnepeket kívánok mindannyiótoknak, teljenek örömtelin ezek az ünnepnapok, és legyetek nagyon boldogok! 💕