Félsz, miközben
bátornak kéne lenned,
Utálsz, miközben
Kellene szeretned,
Haragszol, miközben
Meg kéne bocsátanod,
Akarsz valamit, amit
Nem kéne akarnod,
Kételkedsz, holott
Inkább bíznod kéne,
Sírsz, holott szíved
nevetni szeretne,
Megállsz, holott
Tovább kéne menned,
Szeretsz, miközben
Nem kéne szeretned.
Megszólalsz, mikor
Csendben kéne lenned,
Mosolyogsz, mikor
Sírni lenne kedved.
Örökké ellentétben leszel önmagaddal
Nem szállhatsz szembe az ég hatalmával.
Kísérted a sorsot; bűnre születtél,
De ellen tudsz állni, ha őszintén szeretnél.
Állj ellen, ha szólít a Sátán,
Lendülj túl kínzó csábításán.
Tedd le a kést, bármit is akartál,
Ne tégy olyat, mit később megbánnál.
A végsőkig maradj ember,
Tudom, nehéz, de mennie kell.
Kérheted Isten bocsánatát,
Ő szeret téged és megbocsát.
Letörli könnyeid és felsegít a földről,
Térj a jó útra, és mondj le a bűnről.
YOU ARE READING
Verseim
Poetry____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
