Egész létem keskeny sziklaperem,
S a harag és dac egyetlen kötelem,
Reggelire mindig csakazértis-t eszem,
Dacból hajtom este álomra a fejem.
És felszállok a vonatra, mely lehajít magáról,
S megiszom akkor is, ha keserű az a bor,
És éneklek akkor is, ha csendben kéne lenni,
Ott maradok egy helyben, ha haza kéne menni.
Tudod, darabokban is teljes egész vagyok,
Ha megpróbálsz szétzúzni, csak mosolyogni tudok.
Küldd rám a tornádót, Káosz a középső nevem,
Nem rázhatsz meg, ha magam is villámokból lettem.
Ott a halál s a lázadás minden szívdobbanásomban,
Mióta csak az anyaméhtől ölelve megfogantam,
És néhány kicsi sejtből, látod, hát ez lettem,
Ki élni létezem, mégis halálra születtem.
Mert én csupán húsból s dacból vagyok,
Ha te elveszel, én akkor is adok.
Igen, csupán húsból s dacból vagyok,
S ha te elmész, hát én maradok.
ESTÁS LEYENDO
Verseim
Poesía____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
