Azt hiszem, hogy ma éltem.
Lélegeztem, teát ittam,
Melegem volt, közben fáztam,
Egyszerre nevettem és sírtam,
Táncoltam és botladoztam.
Azt hiszem, hogy ma éltem.
Verseket olvastam fel,
Dallamokat dúdoltam el,
Mosolyogtam ezerszer,
S zokogtam teljes lélekkel.
Azt hiszem, hogy ma éltem.
Rohantam és menekültem,
Önmagamat utolértem,
Kacagtam s csak heverésztem,
Minden fénylett körülöttem.
Azt hiszem, hogy ma éltem.
Érzések törtek felszínre,
Megérintett a nap lágy fénye,
Lefeküdtem a hideg földre,
Nem tudtam, halott vagyok-e –
S talán pont ez keltett életre...
YOU ARE READING
Verseim
Poetry____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
