A nap gyengén világítja
A megfáradt arcokat,
Hideg levegő csípi
A mosolygó ajkakat.
Arcuk fáradt,
Ám lelkük mosolyog,
Vége egy hétnek,
Most újra szabadok.
Nevetésük felszáll
A fakó kék égig,
Arcuk pirul a hidegtől,
De szemük csillog végig.
Testük borzong
A jeges széltől,
Ujjaik vörösek
A hideg levegőtől.
Már szinte mindenki
Egy emberként sóhajt fel,
A megkönnyebbülés lelküket
Tengerként önti el.
Mosolyognak ők,
Az ég is mosolyog velük,
Varázslatos ez a péntek,
Nevet most testük-lelkük.
KAMU SEDANG MEMBACA
Verseim
Puisi____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
