Mondd, Istenem, miért?
Miért érzem szüntelen
A fájdalom terhét
Megfáradt szívemen?
Miért kell elaludnom
Könnyekkel a szememben?
A választ nem tudom,
Gyötör ezer kérdésem.
Megfakult lelkem
Új színekért könyörög,
Lassan már úgy érzem,
Terhem alatt megtörök.
Árnyék vetül szívemre,
Nem hagy menekvést,
Félek, hogy örökre...
Szép lassan felemészt.
Itt állok a szembeszélben,
A szakadék legszélén,
Fakó lelkem merre billen?
Hívogat a meredély.
Van-e remény, nem tudom,
Szeretnék hinni benne,
Hogy érdemes harcolnom,
De elszántságom oly gyenge.
Istenem, kérlek, mondd csak
Miért nem teremtettél engem
Csak egy kicsivel jobbnak?
Harcaimban megrekedtem.
Harcaimban, amelyeket
Önmagam ellen vívtam,
Maradnak hát a könnyek,
Lelkemet kisírtam...
YOU ARE READING
Verseim
Poetry____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
