Csend van, sötét van odakint,
Éj-lepel fed el megannyi kínt
Csend van, és sötét van már,
Aludni tért minden madár
Láthatatlan árnyak
Sötétben lopva járnak,
Szívek búja sóhajokként
Ellepik az éjnek csendjét
Párnába fojtott könnyek
Sok csendet megtörnek
Mégis, kint némaság sikolt
Ezüst érmeként süt le a Hold,
Bekúszik az ablakokon,
Megül a szunnyadó arcokon
Őrzi nyugodt álmukat,
Vagy fájó fulladásukat
Látja ezernyi szív álmát,
Gyötrelmét s hallja kiáltását
Sötét van, sikolt az éj némasága,
S a reggel még várat magára.
VOUS LISEZ
Verseim
Poésie____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
