Narancsszín szikra a fájdalom
A résnyire kinyitott ablakon
Felém bólint az október,
"Maradj, kérlek, még ne menj el"
Éles a tű a mellkasomban
És ereimben túl sok vér van
Meddig pumpál még a szívem?
Nem tudom és nem is értem
A bánatos őszi átok
Bőröm alá beszivárog
Megnyugszom, mert otthon vagyok,
Összefolynak a nappalok
Didergető csontkezével
Megölel már az október
Szívemet átdöfi a napfény ,
S újjáéled a holt remény
Feltámadok, visszatérek:
Félj te, mert én már nem félek.
ESTÁS LEYENDO
Verseim
Poesía____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
