Tégy szabaddá, kérlek,
Kérlek, ketrecemből ránts ki,
Mert nem tudom már, tényleg,
Mindezt még tovább csinálni.
Jaj, úgy el kéne innen tűnni,
De nem megy, nem megy, azt hiszem,
Hisz hova tudnék menekülni,
Ha se otthonom, se hitem?
Eressz ki az elmémből, kérlek,
Nem tetszik nekem ez a hely.
Túl sok a gond s a kételyek,
Messze vágyódok innen el.
"Álmodik a nyomor", én is álmodom.
Nyomor lennék én is? Vagyok még bármi?
Testemben a lelket már alig találom.
Nem tudom ezt már tovább csinálni.
Tegyél szabaddá, kérlek,
Eressz el innen, szabadíts ki,
Nincs remény már, csak emlékek,
S félek, hogy nem tudok már sírni.
De ne ments meg inkább mégse.
Nem, azt hiszem, megleszek.
Lesüllyedek majd a mélybe,
De egyszer talán felemelkedek.
▪︎
egyszer még talán... talán felemelkedek.
YOU ARE READING
Verseim
Poetry____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
