A holdfény gyermeke vagyok én.
Álmatag éjszakák édes-hűs szelein,
Sötét mezőknek harmatos füvein
Lejtek táncot s szaladok el messze,
Ahol két karral ölel át az éjszaka csendje.
A holdfény gyermeke vagyok én.
És testvérem az ég összes csillaga –
Amint leszáll a mélabús éjszaka,
Én velük kézen fogva táncolok,
Míg a sötét éj vizében feloldódok.
A holdfény gyermeke vagyok én.
Álomból s holdsugárból szövődtem,
S az éj dalai fontak koszorút nekem.
Anyám, az ezüst mosolyú, szelíd hold
Fülembe éjjelente altatót dúdolt.
A holdfény gyermeke vagyok én.
Mentsváram az éjjel nagy sötétje,
Táplálékom a holdnak gyöngyházfénye.
Menyasszonyi fátylam a fehér holdsugár,
Szerelmes lelkem az éjjel jegyben jár.
DU LIEST GERADE
Verseim
Poesie____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
