Talán túl sokszor éreztem
Bizonytalanságot,
Talán túl sokszor színleltem
Higgadt lazaságot.
Talán túl sokszor nevettem
Hogy elrejtsem könnyeim,
Talán túl sokszor üldöztem
Hamis reményeim.
Talán túl sokszor reméltem
Reménytelenül,
Talán túl sokszor megéltem,
Milyen is egyedül.
Talán túl sokszor volt már
Elegem mindenből,
Talán túl sokszor kiáltanám
Ki gondjaim tüdőmből.
Talán túl sokszor kellett már
Meghalnom legbelül,
Talán túl sokszor kellett már
Sétálnom egyedül.
Talán túl sokszor elestem
Saját lábaimban,
Talán túl sokszor vesztettem
Hitem önmagamban...
YOU ARE READING
Verseim
Poetry____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
