Csontjaimig hatol a hideg,
Néma csendben lépdelek.
Sűrű felhő nyelt magába,
Megrémiszt a némasága.
Akár mint gomolygó füst
Jéghideg, néma ezüst,
Körülöleli a testem
Lassan elnyel feneketlen.
Ereimben végigkúszik,
Elér lüktető szívemig,
Jeges kézként simogatja,
Meséjét fülembe súgja.
YOU ARE READING
Verseim
Poetry____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
