Zörög a kulcsom, fémesen,
A zárba belecsusszan.
A kilincsre kúszik a kezem,
Majd lenyomja azt lassan.
Nyikordul az ajtó. Belépek.
Léptem a padlón koppan.
Kabátomból kivetkezek,
Táskám a földön puffan.
Itthon vagyok. Minő szabadság
Önti el fáradt lelkem,
A bilincs még bőrömbe vág,
Azt le nem vetkőzhetem,
Mégis úgy érzem, itt most más,
Ezer vész meg nem törhet,
Szabadság, mint hazug látomás
Tölti el elmémet.
Itthon vagyok. Megroskadt hátam
A tapétás falnak vetem,
A földig lecsúszok lassan,
S rögtön lehunyom a szemem.
ESTÁS LEYENDO
Verseim
Poesía____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
