Létezésem okát
keresve keresem,
Az élet fájdalmát
szívemen viselem.
Úttalan utamon
vonszolom a testem,
Vánszorog valahol
utána a lelkem.
Könnyeimnek nyomán
sárral vegyül a por,
Feltámad az orkán,
s elver ezer a zápor.
Meg mégsem állhatok,
terheim cipelem
S ha össze is roskadok,
legalább élhettem...
YOU ARE READING
Verseim
Poetry____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
