Volt egyszer egy lány,
Aki álmaiból felépített
Kastélyában éldegélt,
S volt egyszer egy szélvihar
Mely romba döntötte azt.
S a lány a romok alá szorult,
Segítségért kiáltott volna
Ha nem forrnak torkára szavai.
S lelkének néma sikolyát
Senki nem hallotta meg.
. . . . . . . .
Na ez... ez nem tudom, mi lett. Talán egy nagyon picit magamat látom ebben a lányban...
YOU ARE READING
Verseim
Poetry____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
