Fogadd el, hogy egyszer
Minden elmúlik,
Az idő ha akarod, ha nem,
Mindenképp eltelik.
Percek, melyek órákként teltek,
S órák, amik percekként,
Évek, melyek elsuhantak,
Így válsz felnőtté apránként.
Fájdalmas pillanatok,
Amelyeket átéltél,
Örömteli, boldog percek,
Mikre mindig emlékeztél,
Emlékek, melyeket
Nem feledsz el soha,
De oly hamar elmúltak,
Mert az élet mostoha.
Meg kell tanulnod,
Hogy az élet nem vár rád,
Eltelik, elsuhan,
Mielőtt gondolnád.
Ragadd meg a pillanatot,
Mielőtt elszalad,
Élj a lehetőséggel,
Ameddig még szabad.
Küzdened kell, igen,
Harcolnod célodért,
Kezdj el élni most,
Vagy a halál utolér.
Mert eljön az is hamar,
Talán váratlanul,
És hogyha elragad,
Onnantól ő az úr.
Kezdj el élni,
Amíg még nem késő,
Mert a halál nem kegyelmez,
Egyszer úgyis eljön ő.
أنت تقرأ
Verseim
شِعر____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
