Néha úgy érzem,
Nem érzek semmit.
Néha azt hiszem,
Nem ismerek senkit.
Néha már érzem
A halál erejét
Néha úgy hiszem,
Fogom hideg kezét.
Néha úgy tűnik,
Nem vagyok egész.
Néha már látszik
Lelkemen a penész.
Néha nem is tudom,
Mi az a néha,
Néha elgondolkozom,
Éltem-e valaha.
Néha csak leülök.
A búról énekelni.
Néha eltűnődök,
Van-e a semmi.
Néha csak szabadon
Engedem lelkem,
Néha gondolkozom
Kell-e még élnem.
Néha úgy érzem,
Mintha vak lennék,
Minden szépséget
Mélyen eltemetnék.
Elásnám magamat
Szintén melléjük,
Fognám kardjaimat
Dőlnék is beléjük.
De néha megint
Felragyog valami,
Látom, az ég int,
Van értelme élni.
Néha látni vélem
Az élet lényegét,
Néha sugárzik lelkem
S élvezi a létét.
Néha, vagy gyakran,
Mindig, tán sosem,
Mintha elsorvadna
Szegény kicsi szívem.
Nem is tudom,
Létezett-e a tegnap,
Ma ma van-e,
Vagy eljött már a holnap.
YOU ARE READING
Verseim
Poetry____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
