Sötét van.
Borzongom és félek,
bár csak félig élek.
Elbuktam.
Feketeség.
Nem tudom, hová lépek,
a sötétben tévelygek.
Ez már a vég.
Félhalál.
A végzet küszöbén
félve toporgok én.
Eljött már.
Néma sikoly.
Senki meg nem hallja,
de gyötör a visszhangja.
Már csend honol.
▪▪
hű. azt hiszem, ilyen rímképletű verset még nem írtam, és az egész abszolút hirtelen jött ihlet volt. remélem, azért közvetít valamit abból, amit át szerettem volna adni.
és nem vagyok rosszul... talán most nem. semmi nincs rendben, de azért egy kicsit valami mégis. csend van. egy kicsit félek tőle, mert nem tudom, mit jelent.
YOU ARE READING
Verseim
Poetry____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
