Úgy érzem

341 36 12
                                    

Úgy érzem,
elsodort egy nagy folyó,
Úgy érzem,
Az egész Földgolyó
Hiába cipel engem,
Hiába az egész létem.
Úgy érzem,
Elástak jó mélyre,
Egy sötét gödörbe.

Úgy érzem,
Megfojtanak egy kötéllel,
Fejbe lőnek gépfegyverrel,
Fejbevágnak egy homoklapáttal,
Megmérgeznek egy kis ciánnal,

Úgy érzem,
Mintha utolsó lélegzetért
Küzdő beteg lennék,
Úgy érzem,
Mintha szép lassacskán
Elsorvadnék,

Úgy érzem,
Mintha holnap meghalnék,
Úgy érzem,
Mintha félhalott lennék.
Úgy érzem,
Ez utolsó lélegzetem,
Vagy talán az
Érzékeim csalnak engem?

Úgy érzem,
Lábak tiportak porba,
Kés szúródott a hátamba,
Pofon helye ég az arcomon,
Hol vér folyik könny helyett,
Úgy tudom.

Úgy érzem,
Nincs már holnap,
Hogy sejtjeim halottak;
A tegnap se létezett,
Agyam álomból ébredt,

És érzem
A férgeket belül rágni,
Vagy csak talán
A szívem akar szabadulni.
Mellkasomból kiszakadni,
Holt gazdáját hátrahagyni,
És csak messze-messze futni...













_____

Tudom... Tudom. Ez nem egy szabályos vers. Nem egységesek a versszakhosszok, a rímpárok.
És tudom, nem egy pozitív vers. Nevezhetjük költői túlzásnak.
De ez csak úgy jött... Belőlem. A lényem legmélyéből, a lelkem sötét bugyraiból.

"Van, mikor a könnyek
már mit sem érnek,
A soraim sokkal többet
És szebben mesélnek."

_____

VerseimWo Geschichten leben. Entdecke jetzt