Gombóc fojtogatja torkom,
lassan jéggé fagy mosolyom.
Már nem futok és nem harcolok,
csak tengek, létezek és vagyok.
Bárcsak valaki megígérné,
hogy soha nem lesznek már többé
a "minden rendben" s a "jól vagyok"
csupán jól hangzó hazugságok..
Bárcsak azt mondaná valaki,
hogy már nem kell többet harcolni –
még akkor is, ha talán nem hinném el,
hisz egész létem tele küzdelemmel.
Ám másik felemnek elege van ezekből
a hamisan csengő, szép ígéretekből,
s csak menekülni akarna el, messze,
hol nem éri utol a hazug remény szele.
VOUS LISEZ
Verseim
Poésie____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
