Véres tőr,
fehér nárciszok.
Az élet öl.
Mondd meg, hol vagyok.
Sötét mosoly.
Sikoly, mi elhal.
Hol vagyok, hol?
Elnyel a zsivaj.
Repedt erek.
Fehér hegek.
Sebek. Fáj még?
Mintha nem is látnék.
Már nem rettegek.
Az élet áll,
s a víg halál
kapumon már zörget.
Megiszom a csöndet.
Mérgedből, barátom,
kelyhembe tölts.
Őrült lettem vajon,
vagy csupán bölcs?
YOU ARE READING
Verseim
Poetry____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
