Csatatér.
Holttestek, veszteség,
Sírás hangja a levegőben.
Itt a vég?
Nem... még nem.
Nem jött el még a vég,
Egy alak rajzolódik ki
a ködben. Él még.
Mankóval biceg,
Véres sebek borítják,
De nem tudják eltakarni
arcán a mosolyát.
Él. A fájdalom,
a lét fájdalma
mégis kisebb, mint
az öröm hatalma.
Életben maradt.
Nem sikoltanak már
a holtak.
Nincs már halál.
YOU ARE READING
Verseim
Poetry____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
