Lelkem lassacskán kettészakadt,
szívem pedig rég messze szaladt.
Mégis üldözőbe vettem serényen,
hogy üres mellkasomba visszatérjen.
Nem veszíthetem el a szívem,
mert akkor magamat is elveszítem.
Ha félholt is vagyok, az csak egy fél;
a másik felem még nagyon is él.
Könnyeim sarában talpig mocskos leszek,
a futástól kifulladva vízért epedezek.
Látom, mozog valami az út porában,
rohanni kezdek ezért szaporábban.
Szívem az – véresen vergődik,
szemem rögtön könnyekkel telik.
Megemelem a szívem, kezemben meglapul;
s visszateszem mellkasomba artériástul.
▪
ez... ez egy elég fura vers. nem tudom, honnan jött – csak úgy jött.
KAMU SEDANG MEMBACA
Verseim
Puisi____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
