Ha majd a csend üvölt helyettünk,
Emlékezz,
Volt egyszer még föld, hol éltünk,
s ég, amelyben reménykedtünk,
Volt még talaj a lábunk alatt,
mely a súlytól most összeroskadt
Ha majd a csend üvölt helyettünk,
Emlékezz,
Egyszer még volt olyan, hogy élet,
mielőtt összeomlott mindened,
Volt még oxigén, és nem méreg
volt, amit kellett lélegezned
Ha majd a csend üvölt helyettünk,
Emlékezz,
Egyszer még nem toporgott küszöbünkön a halál,
Mert sikolyunk most már, mi az égbe száll.
S akkor majd helyettünk a csend dalol,
Mert a talaj kicsúszott lábunk alól.
Ha majd a csend üvölt helyettünk,
Emlékezz
Az időkre, mikor még tudtunk táncolni,
mert nem tudott semmi elgáncsolni
Emlékezz a hangokra, emlékezz, kedvesem:
Mert nem vagyunk már élők, de holtak sem.
És egyszer majd a csend üvölt helyettünk,
Mert kitépik szánkból a nyelvünk,
És egyszer majd a csend járja a táncot,
Mert minket ezer bilincs leláncolt,
És akkor majd a csend suttogja el
szavunk, ha az élet nem felel,
És a csend énekli majd el dalunk,
Mert mi már megnémultunk,
És a csend sír majd, a csend él,
Mert nincs már élet – ne félj...
VOCÊ ESTÁ LENDO
Verseim
Poesia____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
