Verseim

Csendes az éj

[TW: öngyilkosság]

◇
◇

Az éj leszállt, már sötét van.
Egy test siklik, árnyék suhan.
Alszik az utca, kormos az ég.
Egy lélek van, ki nem alszik még.
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

Otthonokban nyugodt lelkek
Végre-végre megpihentek,
A házak sötét ablaka
Vaksin pislog az alakra.
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

Az élet is megpihenhet,
Mozdulatlanságba dermed,
Mintha minden véget érne,
Nincs, ki sírna, nincs, ki félne.
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

Nincs más senki – egyedül van,
Megbújik egy kapualjban,
Settenkedik, lépte néma,
Mint egy menekülő macska.
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

Véget ér az út – síri csend.
Megtorpan, s előre mered:
Nincs itt senki, senki, senki,
Nincs ki vár rá, nincs, ki félti.
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

Vége lesz majd, mindjárt vége.
Hevesen ver még a szíve,
Utolsó dobbanásait
Veri el e szerkezet itt.
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

Holdfény lesüt, keze mozdul,
Penge csillan, fog csikordul.
Hideg a fém – összerezzen.
Most már nincs, aki megmentsen.
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

Tétovázik. Ennyi volna?
Mellette egy öreg tölgyfa
Ágai közt susog a szél,
Ám nem érti, miről beszél.
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

Gyászindulót dúdol neki?
Meg se halt, s már temeti?
Vagy talán megállítaná?
Ne menj, maradj – ezt susogná?
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

Aztán megint lecsendesül,
A szélcsend a lelkére ül,
Minden újra mozdulatlan:
Ám a szíve égő katlan.
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

Ennyi volt hát. Ennyi, vége.
Meg kell tenni, meg kell, végre.
Éles a penge és hideg,
Nekifeszül ereinek.
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

Kiserken a vér. Ne állj meg.
Mindjárt vége lesz már ennek.
A sok évtizednek súlya
Mind lehullik végre róla.
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

A hűvös penge bemélyed,
Csikordul foga – nem áll meg,
Remeg a kéz, teste reszket,
Mindjárt vége lesz már ennek.
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

Mélyvörös ez a fájdalom,
Összegyűlik az aszfalton,
Fénylő tükör, s az ő arca
Tükröződik benne vissza.
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

Könnyeden siklik a penge,
Sikít a csend, s reszket teste,
Éjillatú, sötét dallam
Búg fülében szakadatlan.
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

Mélyvörösen fénylő kárpit
Beteríti a karjait,
Ne állj meg, most már ne állj meg.
A kés másik karjába mélyed.
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

Milyen hatalmas az élet,
S mégis mily könnyen ér véget!
Nincs már erő lábaiban,
A hűvös aszfaltra zuhan.
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

Búsong az éj. Sikolt a csend.
Az égen sok csillag dereng.
Dobban a szív, könnyes a szem,
Homályos és sötét minden.
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

Nyugodt az éj, fű se rezzen,
Nincs senki, aki megmentsen.
Vége már. Hallgat az utca,
Pislog rá ezer ház arca.
Csendes az éj – néma sóhaj,
Nincs több kacaj, nincs több moraj.

◇
◇

Side note: félreértés ne essék, a mű nem bátorít senkit semmire: SOHA, semmilyen körülmények között ne bántsátok magatokat, jó?
erősek vagytok – vagyunk – mind, és csodálatosak. és (szakszerű) segítséghez fordulni sohasem gyengeséget, hanem hatalmas bátorságot jelent.
ennyit szerettem volna hozzáfűzni még.