Sírni kéne.
Sírni kéne, mert most minden olyan furcsa –
Felébredvén folyton egy új holnapra,
Tegnapjaim burkában lebegek én csupán,
Kóválygok az élet s az iszony pusztaságán.
Sírni kéne.
Sírni kéne, mert elmúlni látszik minden,
S csak terjed szét bennem hidegen
A mézédes méreg, mit az életnek pohara
Csepegtetett bele lassan száraz torkomba.
Sírni kéne.
Sírni kéne, mert túl nagy a zaj és a hangok
Üvöltenek, zúgnak, s már semmi vagyok.
Belső csendembe hasít minden, zörög az élet s sikít,
Miért?, suttogom, miért vagyok én még itt?
Sírni kéne.
Mert már azt kezd fájni, hogy nem fáj semmi sem,
Hogy már csak meredek magam elé csendesen,
Már nem bánt semmi, s mégis megsebez minden,
Mert nem élek már, de nem vagyok holt sem.
Sírni kéne.
Sírni kéne, mert fülembe gúnyos dalt rivall
Az élet, s folytonos viharaival
Arra számít, hogy megrendít, eltipor –
De ó, hisz én úgysem vagyok már sehol.
Sírni kéne.
Sírni kéne, mert sötét van, s minden üvölt,
S arcom nyugalmas maszkja mögött
Világok omlanak össze – de mit számít már?
Elszállt az élet, mégsem jön a halál.
Sírni kéne.
Sírni kéne, de nem jönnek a könnyek,
És szüntelen fojtogatnak az évek,
Melyek héjaként elszállva felettem
Újabb darabokat tépnek ki belőlem.
Sírni kéne, mert elborít a homály s az árnyék,
S ha lenne még levegőm, akkor kiáltanék;
Sírni kéne, de már légürés térben vagyok csak,
S miért is üvöltenék, ha nem terjed a hang?
VOCÊ ESTÁ LENDO
Verseim
Poesia____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
