Úgy érzem, vaksötétben lépdelek
Egyedül vagyok, rettegek.
Hideg kéz fojtogatja torkom,
Nem látok, vakon tapogatózom.
Hiába kiáltok fel, mit sem ér
Hangom elnyeli a légüres tér.
Megbotlom egy kiálló kőben,
Elhasalok a harmatos fűben.
Sötétség van körülöttem,
Valaki kiáltja a nevem.
Hangját visszhang veri vissza –
Most minden a nevemet suttogja.
Felállok a földről, remegek,
Mint még soha, úgy rettegek.
Hideg érintés kúszik a karomon,
Mégis visszafojtom feltörő sikolyom
Valami azt súgja, ne féljek,
Nem teszek eleget e kérésnek.
Rohanni kezdek, nem tudom, hová,
El akarok menekülni, el, világgá.
Úgy érzem, kezdek megőrülni,
El akarok menekülni,
Ám nem látok kiutat még,
Lassan elnyel a sötétség...
Kiáltanék, de megnémulok,
Minden fekete, mint a szurok.
Ám szemeim egyszerre kipattannak:
Máris vége a rémálomnak.
Szívem hevesen jár keringőt,
Sebesen kapkodom a levegőt,
Sötét árnyak kergetőznek
Nincs vége, még mindig félek.
Ám odakint már hajnalodik,
Szobám arany fénnyel telik.
Felsóhajtok, ajkaimon mosoly ül
Úgy érzem, már mégsem vagyok egyedül...
VOCÊ ESTÁ LENDO
Verseim
Poesia____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
