Nem,
Ma még nem fog fájni,
Nem,
Ma nem szabad rá gondolni.
Nem,
Ma nem, nem sírhatok,
Nem,
Ma igenis boldog vagyok.
Félek, ezt csak
Én beszélem be
Magamnak,
De akárhogy is van,
Nem,
Ma akkor sem lesz bajom,
Nem,
A bút érvényesülni nem hagyom.
Nem,
Ma nem ejtek egy könnyet sem,
Nem,
Nem hagyom megsebezni lelkem,
Nem,
Ma megpróbálok élni,
Úgy igazán,
Szívből,
És majd azután,
Talán holnap,
Talán soká,
Talán soha,
Egyszer még leszek szomorú,
De ma nem,
Ma nem hat rám a bú.
▪▪
Random, hirtelen jött vers, nem egységes rímpárokkal, versszakokkal, és kövezzen meg, aki akar, vesse a szememre, hogy ez nem költészet... Nem érdekel. Mert de, az. A költészet az, ami szívből jön. A költészet nem csupán rímek és sorok; a költészet valami megfoghatatlan, gyönyörű fogalom, ami csak úgy van, és akiket megérint, azok táplálják, és ő táplálja őket.
Emelem kalapom az előtt, aki a zavaros hablatyolásomból ért bármit is. Én már csak ilyen vagyok - és van, ami nem változik. Talán ez pont olyan.
YOU ARE READING
Verseim
Poetry____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
