Egész vagyok darabokban,
Sóhaj vagyok bennrekedve,
Fagyott szívem újra dobban,
Éjjelt látok reggelente.
És ma végre hideg lettem,
Újra egy merev jégszobor,
Holnap pedig megég lelkem,
Mert benne izzó láva forr.
Holnapután hűvös leszek,
Mint márvány sírkő, oly kemény,
Aztán ismét összeesek,
Elporlok a harag tüzén.
Aztán majd megint jéggé dermedek,
Szemem hideg szikrát szór,
Utána ismét keserű leszek,
Mint pohár alján maradt bor.
Meghalok és feléledek,
Néma vagyok, sikoltozom,
Vak vagyok és látó leszek,
Fehér szívem csupa korom.
Összeomlok, felépülök,
Botorkálok, szárnyra kelek,
Lezuhanok, elrepülök,
Emlékezve is feledek.
YOU ARE READING
Verseim
Poetry____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
