Sötét lepelként jön el a halál,
Akárhova is bújsz, rád talál,
Érzed arcodon hűs fuvallatát,
Ajkaidon hideg csókját.
Édes zenével elkábít,
S messzi hazájába szállít,
Karjaiban ernyedt testeddel –
Így hullasz majd egyszer el.
أنت تقرأ
Verseim
شِعر____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
