Ezerszer összetör minket az élet,
Ezerszer veszítjük el a saját lelkünket,
Ezerszer kérdőjelezzük meg okainkat,
Keresve keressük folyton önmagunkat.
Sebektől vérzünk, folyton elbukunk,
A semmiből lettünk, a semmiért harcolunk.
Por megy a szemünkbe, nem látunk tisztán,
Csak úszunk az árral éltünk hajnalán.
Sírunk és nevetünk, néha káromkodunk,
Senki nem hallja meg legbelső sikolyunk
Tartjuk az iramot – ez talán az élet,
Hogyha lemaradunk, maga alá temet...
أنت تقرأ
Verseim
شِعر____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
