Már múltidővel használom
Az "élni" igét, sajnálom
Időm elmúlt, vissza nem jön,
A távolból még visszaköszön.
Lám, egyszer még én is éltem,
Csak nevettem és reméltem,
Nem tudván még, mi a halál,
Mi most már a küszöbön áll.
Fakó hamu, régi szenvedély,
Hang, mi azt mondja, "élj, ne túlélj",
Mosolyok és dallamok,
Mondjátok meg: hol vagyok?
Kiszáradt már a torkom,
Hűs kortyokra szomjazom,
De mérgezett ital, tudom jól
Ez az életnek nevezett fakó bor.
Kitöltöm hát, fel is hajtom,
Keserű, ég tőle gyomrom.
Szétterjed már bennem mérge –
Nevem vésd a sírkövemre...
▪▪▪
Újabb "valaminek" csúfolt kis semmi, ami talán számomra mégsem az.
Köszönöm, hogy legalább emiatt megéri szomorúnak lennem.
YOU ARE READING
Verseim
Poetry____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
