Én vagyok a királylány a toronyba zárva,
A megmentő szőke hercegre várva,
De én vagyok a torony. És én vagyok a herceg,
Aki a tűzokádó sárkánytól ment meg.
Az őr is én vagyok, aki a tornyot őrzi,
S én vagyok a sárkány is, akit le kell győzni.
Én vagyok a vonat, de én vagyok a sín is,
Én vagyok az őzgida, de én vagyok a tigris.
Én vagyok az alfa és én vagyok a béta,
Bennem van a szakadék, s bennem van a létra.
Én vagyok a börtön, és én vagyok a rab,
Én vagyok, ki elmegy, s az is, aki marad.
Én vagyok fulladás, de a levegő is én vagyok,
Én vagyok az ördög is, s én vagyok az angyalok.
Én vagyok a kezdet, de én vagyok a vég is,
Ezer szilánk vagyok, és egész vagyok mégis.
Én vagyok a hold, nap és a csillagok.
Én, én, én, és csak én – minden én vagyok.
YOU ARE READING
Verseim
Poetry____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
