Bíborszín fájdalom
s szürke némaság
felkúszik torkomon
lúgként marva falát
Hűs, fekete sikoly,
halványkék bánat
néma csend honol
lelkemben – rohad.
ESTÁS LEYENDO
Verseim
Poesía____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
