Ó, te szív, ki mellkasomban
Szüntelenül dobogsz,
A téged maró fájdalomban
Mindjárt összerogysz!
Mi értelme szüntelen
Dolgoznod egy testben?
Állj meg, kérlek, csak egy kis időre!
Ne dobogj tovább mellkasomban,
Ne pumpáld a vért ereimbe,
Ne szenvedj a fájdalomban...
Ne érezz, ne élj tovább!
Maradj rideg, fagyos,
Mint a téli éjszaka,
Maradj kemény, hideg
Mint egy élettelen szikla.
Ne nehezedjen rád tovább
A sok érzelem súlya.
Kérlek, csak egy kis időre
Ne érezz, ne élj tovább!
Ha lélekben már halott vagyok,
Haljon meg a testem is.
Drága szívem, kit a nehéz gondok
Fogolyként tartottak fogva,
Szüntelen verted mellkasomat -
Te voltál testem-lelkem motra.
De kérlek, csak egy kis időre
Ne érezz, ne élj tovább!
Állj meg, és legyél
Kőkemény s rideg.
Ne örökké, csak egy darabig állj...
Mert túláradó érzéseim
Elsorvasztják lelkem,
Kérlek, legyél élettelen -
Ne sokáig, csak egy kis ideig
Ne érezz, ne élj tovább!
ESTÁS LEYENDO
Verseim
Poesía____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____
