Változások

22. rész

Reggel fél 7-kor ébredtem (pontosabban felriadtam az ébresztőmre), és szomorúan konstáltam, hogy most nem aludhatok vissza. 7:48-kor sikerült is elindulnom, és így sikerült beérnem 8:04-re. Talán nem ártana ha egy kicsit hamarabb kelnék. Na mindegy, nem éri meg, inkább hagyjuk. Gyorsan felmentem az 1. emeletre, és berontottam a terembe. Pechemre Mr. Morton már bent volt.
-Elnézést a késésért - mondtam, miközben leültem Ellie mellé.
-Semmi baj - legyintett Mr. Morton. Ezek szerint ma éppen jó kedve volt.
Az óra viszonylag hamar eltelt, a tanár egész órán diktált, szóval elképzelhető, hogy ínhüvelygyulladásom lett (vagy ha most nem, lesz előbb-útobb), de igazából én már megszoktam. És szerintem mindenki. Valamilyen okból kifolyólag a tanárok szeretnek diktálni. Értem én, hogy nekik ez így könnyebb, de gondolhatnának a diákokra is.

Kimentünk a teremből és elindultunk a következő órára.
-Ti tanultatok törire? - kérdezte Ellie, miközben sétáltunk a folyosón.
-Mi? Milyen töri? - néztem rá.
-Tudod. Dogát írunk.
-Komolyan?! És most szólsz?! - kérdezte kétségbeesetten Madelyn.
-Hát azt hittem tanultok - vonta meg a vállát.
-Azt se tudtam, hogy doga lesz!
-Én sem - tártam szét a karom.
-Mia! Te tudtad? - fordult Mia felé Madelyn, de Miának fülhallgató volt a fülében, gondolom zenét hallgatott, így nem hallott - Mia!!
-Mi? Mi van? - vette ki a fülest Mia.
-Doga lesz töriből!
-Basszus, ne már! Meg fogok bukni ha ez most rossz lesz! De most komolyan! Oké, én ülök Ellie mellé.
-Nem! Én!
-Aki előbb odaér - mondta Mia. Egy ideig farkasszemet néztek egymással, majd egyszerre kezdtek el rohanni a folyosón.
-Na és én? - szóltam utánuk, de meg sem álltak - Mindegy, sietek a terembe én is, megpróbálok megjegyezni valamit amíg nem jön a tanár - vontam meg a vállam, majd én is elindultam a terem felé.
-Ne hagyj itt! - kiáltotta Ellie.
-Gyere te is!
A terembe érve láttam, hogy Mia éppen Madelynnel harcol az Ellie melletti helyért (mondjuk ő még ott sem volt), és annak is szemtanúja voltam, hogy Mia lelökte Madelynt a székről, de Madelyn ezt nem hagyta, visszalökte Miát. Körbenéztem a teremben, majd megakadt a tekintetem Dylanen. Odamentem, és leültem mellé.
-Tanultál a dogára? - kérdeztem rögtön.
-Igen.
-És tudod is amit megtanultál?
-Igen - bólintott.
-Huh, oké. Mert én semmit nem
tanultam - fújtam ki a levegőt hosszasan.
-Na és honnan veszed, hogy hagyom, hogy másolj rólam? - nézett rám.
-Nem veszem sehonnan, csak remélem.
-Ne reméld, mert nem fogom engedni - vigyorgott.
-Hagyjál már, most nem érek rá,
tanulok - fordultam el tőle, majd a szünet hátralévő részében próbáltam minél több dolgot memorizálni.
Sajnos gyorsabban becsöngettek, mint amire számítottam és a tanár nyilván nem késett, jött is és osztotta a lapokat. Hátrapillantottam, és láttam, hogy Mia, Madelyn és Ellie hárman ülnek egy kettes padban.
-Jézusom - motyogtam leginkább magamnak, majd megböktem Dylant, aki így szintén hátrafordult - Nézd már.
-Ők sem tanultak? - kérdezte.
-Nem.
-Nincs beszéd! - szólt ránk Mr. Williams, mire mindketten előrefordultunk ahol az asztalunkon már ott volt a 2 csodálatos doga, ami csak ránk várt. Mikor a töri tanár Miáékhoz ért, megtorpant egy pillanatra, ezért megint hátrafordultunk Dylannel.
-Mire véljem ezt? - nézett le rájuk.
-Öhm... Nem volt máshol hely - szólt Madelyn. A tanár körbenézett és megakadt a szeme az egyik üres helyen, majd rámutatott.
-Ott! Üljön át az egyikőtök!
-De...
-Nincs de! - szólt rájuk szigorúan.
-Tanár úr, az az asztal el van törve - hazudta Dylan.
-Valóban? - húzta fel Mr. Williams a szemöldökét. Odament az asztalhoz, megütögette, de nem történt semmi - Ez teljesen rendben van.
-Tessék jobban megnézni! - mondtam.
-Hagyjatok már, nekem erre nincs időm! Maradjatok ott, mit bánom én - legyintett, mire megkönnyebbülten sóhajtottam egyet. A tanár leült a tanári asztalhoz, majd ledermedt.
-Hah! Ellie, gyere csak ide ki! Ülj ide szépen, a helyemre! - állt fel Mr. Williams.
-Ezt nem hiszem el - sziszegtem. Ellie felállt, majd kisétált és leült. - Na, kezdjétek! Ez a dolgozat 150%-os, csak, hogy tudjátok. - Mindenki nekilátott a dolgozatnak. 6 feladat volt, az első 3-mat valahogy sikerült megcsinálnom. Úgy tűnik ahhoz elég volt a szünetben az az 5 perc, utána viszont elakadtam. Óvatosan Dylanre néztem, amit ő észrevett, de nem mozdult meg.
-Ne már - suttogtam. A kezétől nem láttam semmit, ezért hátradőltem, és a vesztesek nyugalmával vártam, hogy a tanár beszedje a dogákat.
Eltelt már 2 perc, amikor Dylan alig észrevehetően meglökte a lábamat a kezével. Rápillantottam, ő pedig óvatos mosolyra húzta a száját, majd gyengéden a combomra helyezte a kezét, amitől kicsit zavarba jöttem, és furcsa érzés keletkezett a gyomromban. Lenéztem a kezére és észrevettem, hogy egy papírt fog benne. Dylanre néztem, ő pedig bólintott egy aprót, jelezve, hogy elvehetem. Kivettem az összegyűrt papírt a kezéből majd széthajtogattam a lapot. A válaszok voltak rajta, az alján pedig az állt, hogy Add tovább M-éknek. Elkezdtem leírni a válaszokat, de kicsit lassított a folyamaton, hogy Dylan még mindig a lábamon pihentette a kezét, ami enyhén zavaró volt, bár igazából nem bántam. Miután én kész lettem, ránéztem a tanárra, aki éppen telefonozott, ezért hátrafordultam, de nyilván észrevette és felnézett, ezért gyorsan visszafordultam. Nem tudtam mit csináljak, mert oké, hogy én leírtam, de igazából nekem elég lett volna a 3-mas is, de Miának és Madelynnek nagyon kell a jó jegy. Összetalálkozott a tekintetem Elliével, aki rögtön rájött, hogy mit akarok, ezért aprót biccentett, majd odahívta a tanárt magához. Kihasználtam az alkalmat, és odaakartam adni a puskát, de leejtettem. Ennyire már nem lehetek szerencsétlen. Le akartam hajolni érte, de Dylan megfogta a karom és visszarántott.
-Még ne - suttogta a fülembe, amitől borzongás futotta át az egész testemet - Most; nem figyel. - Gyorsan felvettem azt az átkozott lapot, majd odadobtam Miának, aki értetlenül nézett rám, de Madelyn elvette előle a papírt, és szélsebesen írni kezdett. Mia végre észbekapott, és követte a példáját, ezért én nyugodtan hátradőltem a székemen. Ellie még egy ideig beszélt a tanárhoz, aztán amikor látta, hogy Mia is befejezte a másolást, elengedte Mr. Williamst, aki ennek látszólag nagyon örült.
-Mindenki készen van? - kérdezte a
tanár. Senki nem reagált - Oké, akkor beszedem.
Az óra további részében haladtunk tovább az anyaggal, majd végre kicsöngettek.
-Úristen, ez a töri nagyon izzasztó volt - mondta Mia, mire Madelyn egyetértően bólintott.
-Köszi, hogy segítettetek - mondta Madelyn.
-Nincs mit - mondtuk egyszerre.

A nap további részét valahogy túléltük, majd a kapu előtt elbúcsúztunk egymástól.
-Sziasztok! - köszöntem a lányoknak, akik siettek a buszhoz. Miután a többiek elmentek, Dylanhez fordultam - Edzésed lesz, ugye?
-Igen - bólintott.
-Már én is szívesen úsznék. Ma megyünk orvoshoz, hátha leveszik a gipszet.
-Biztos lefogják.
-Nem tudom - tártam szét a karom. Pontosabban csak az egyiket - Na megyek, mert idefagyok.
-Oké - nevetett fel Dylan - Szia - mondta mosolyogva.
-Szia - köszöntem el szinte alig hallhatóan. Elindultam haza, de alig mentem már métert, mert hirtelen megálltam és visszafordultam.
-Gördeszka? - kérdezte Dylan.
-Aha. - Ahogy elmentem mellette, megcsapott az illata, amibe szinte beleszédültem, és megint elfelejtettem mit akartam, ezért megálltam és visszanéztem Dylanre.
-Mit is akartam? - kérdeztem kínosan.
-Már én sem tudom - vonta meg a vállát - Valami gördeszka rémlik...
-Basszus, tényleg - csaptam a homlokomra, majd megindultam mielőtt megint elfelejtenén Dylan miatt.
-Holnap találkozunk! - szólt utánam, aminek hatására megint elbizonytalanodtam. Ezt most direkt csinálja? Végül eszembe jutott miért indultam, ezért aztán sikeresen hazajutottam a deszkámmal.