38. rész

1.5K 57 5
                                    

Bennel egy darabig csendben sétáltunk egymás mellett, majd végül ő törte meg a csendet:
-Ti mióta ismeritek egymást?
-Mi? - néztem felé kérdőn.
-Dylannel. Mióta ismeritek egymást? - ismételte meg a kérdést.
-Ja - bólintottam - Hát... igazából ebben az évben jött, félévkor, szóval január óta.
-Tényleg? Pedig azt hittem, hogy már 9.dik óta. Nagyon úgy tűnik. Mármint így az én szemszögemből - szólt Ben.
-Hát, igazából elég jóba lettünk ezalatt a pár hónap alatt - vontam meg a vállamat.
-Azt látom... - mondta Ben olyan halkan, hogy szinte alig hallottam.

Amikor megérkeztünk, mindketten megálltunk a bejárati ajtó előtt.
-Akkor... mostmár bejössz? Csak mert múltkor nem nagyon akartál... - néztem Benre kérdőn.
-Nem tudom... Most amúgy van itthon valaki? - kérdezte.
-Nincs - ráztam meg a fejemet.
-Senki?
-Senki.
-És Lily?
-Majd csak később jön - feleltem.
-Oké.
-Na, akkor jössz? - érdeklődtem.
-Igen - bólintott.
Felmentünk a szobámba, ahol én leültem az ágyamra, Ben pedig körülnézett.
-Sokat változott a szobád mióta utoljára voltam itt - jegyezte meg Ben.
-Igen, kicsit átalakítottam.
-Így sokkal jobb.
-Köszi - mosolyodtam el.
Ben - miután kellőképpen körülnézett - leült mellém az ágyamra, majd a kezébe vette a könyvemet, ami ott hevert a párnám mellett.
-Nem mézes hetek - olvasta fel a címét - Nem ismerem - vonta meg a vállát, majd visszarakta a könyvet oda, ahonnan felvette.
-Várj! - szóltam - Döntsd meg a rekordodat.
-Milyen rekordomat?
-Az olvasással. Azt mondtad, hogy egyszer kinyitottál egy könyvet, de az első sornál meguntad.
-Igen - bólintott.
-Na, most olvass el két sort - mondtam.
-Jó - szólt, majd felvette megint a
könyvet - Kész - rakta vissza.
-Gyors volt - nevettem fel.
-Csak két sort olvastam. És így is rekordot döntöttem!
-Igaz, igaz. És hogy tetszett a könyv? Érdekes volt? - kérdeztem.
-Aha, azért is olvastam ki ilyen gyorsan. Nem tudtam letenni amíg nem végeztem azzal a két sorral. Nagyon izgalmas volt, de tényleg - bólogatott.
-Emlékszel egyáltalán arra a két sorra?
-Nem - ismerte be.
-Gondoltam - nevettem fel - Amúgy... mit csináljunk?
-Nem tudom. Van kedved filmet nézni? - kérdezte.
-Aha - bólintottam.

Bennel megnéztünk egy filmet Netflixen, majd utána egy kicsit beszélgettünk, majd végül Ben mondta, hogy még tanulnia kell (mondjuk nekem is) szóval elindult haza, ezért lekísértem. A nappaliban, a kanapén megpillantottam Lilyt.
-Szia, Lily! - intettem a húgomnak.
-Szia... sztok - köszönt Lily.
-Szia - nézett Ben Lilyre. Láttam, hogy egy darabig farkasszemet néznek, ezért szerencsétlenül álltam mellettük, mivel csak nézték egymást (nem voltak azok szép pillantások), és Ben nem indult el a bejárati ajtóhoz miután köszönt, hanem továbbra is ott állt mellettem és tartotta Lilyvel a szemkontaktust.
-Na jó... Szeretnétek még mondani valamit egymásnak, vaagy...? - kérdeztem tanácstalanul. Néma csend volt.
-Lily, sokat nőttél mióta utoljára láttalak - szólalt meg végre Ben.
-Igen, rég volt. Olyan rég, hogy igaz sem volt - bólogatott Lily mosolyogva - De tényleg, igaz volt egyáltalán? - kérdezte Lily, és én pontosan tudtam, hogy a Bennel való barátságunkra érti - Nem tudom. Mindegy, mindesetre örülök Ben, hogy újra látlak. Már hiányzott, hogy naponta találkozzunk.
-Igen, nekem is - bólintott Ben - Képzeld, nagyon sokszor eszembe jutottál ám.
-Tényleg? Különös, képzeld te is nekem - tettetett Lily meglepődést.
-De jó! Akkor úgy tűnik mindketten nagyon kedveljük egymást.
-Igen, nyilván. Nem is értem miért Livhez jössz, amikor itt vagyok én.
-Na látod, ezt én sem tudom. - Már Ben indult volna az ajtó felé, amikor Lily utána szólt.
-Amúgy, Ben... - szólt Lily.
-Hm?
-Vigyázz a fejedre... - Vagy különben kidobod az ablakon - tettem hozzá magamban.
-Mivan? - ráncolta össze Ben a szemöldökét.
-Semmi - legyintett Lily.
-Oké... Na megyek. Egy élmény volt, Lily - intett Ben. Kikísértem Bent, majd becsuktam magam mögött az ajtót, és megálltam Ben előtt.
-Bocsi Lily miatt... - mondtam.
-Nem baj - legyintett - Figyelj, nem ölt meg, szóval minden rendben - szólt, mire felnevettem.
-Még várd ki.
-Ezzel azt akarod mondani, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok? - ráncolta össze a szemöldökét Ben.
-Ja - bólintottam.
-Oké, ez esetben, megyek, és elköszönök a családomtól. Meg befejezem a Riverdalet. Nem halhatok úgy meg, hogy nem tudom a végét!
-Igen, igen - mosolyodtam el.
-Egyébként, Liv - jött közelebb és tűrt egy hajtincsemet a fülem mögé.
-Hm?
-Elmehetnénk valahová... ketten. Kajálni vagy valami - mondta Ben - De nem most - tette hozzá - Mert...
-Tanulnunk kell - fejeztem be helyette.
-Igen - bólintott.
-De amúgy oké. Majd írj.
-Mindenféleképpen - biccentett Ben - Na, tényleg megyek.
-Oké. Szia - köszöntem el.
-Szia - intett, majd megfordult és elindult.
Mosolyogva mentem vissza a házba. A kanapén még mindig ott ült Lily, és szúrós szemmel nézett rám.
-Jól van, ne kímélj, mondd amit akarsz - sóhajtottam.
-Sok mindent gondolok jelenleg. De inkább nem mondom, mert úgysem értesz velem egyet, hiába próbállak győzködni. Szóval felőlem csinálj amit akarsz - legyintett Lily.
-Mi? Egy rossz mondat sem? Vagy akár csak egy szó? Semmi? - kérdeztem csodálkozva.
-Nem - rázta meg a fejét - Vagyis... de.
-És mi lenne az?
-Be kell vallanom, hogy Ben sajnos sokkal helyesebb lett mint anno volt - mondta Lily - És szép lett a fogsora - tette hozzá.
-A fogsora? - húztam fel a szemöldökömet.
-Igen.
-Oké... Hát végülis volt fogszabályzója. Na felmegyek a szobába - szóltam, majd elindultam a lépcsőn.
-Várj! - kiáltott Lily.
-Mi az? - fordultam felé.
-Lenne mégegy dolog...
-Na mi?
-Jobban szeretem ha Dylan jön - mondta halkan - Meg amúgy ő jobban néz ki. Meg göndör haja van. Az a lehető legjobb hajtípus egy fiúnak! - mondta Lily, mire felnevettem.
-A göndör haj tényleg jó - ismertem el.
-Na látod!
-Jól van Lily, inkább felmegyek - indultam el a lépcsőn.
-Tudom, hogy fáj az igazság, de el kell ismerned, hogy nekem mindenben igazam van! - szólt utánam Lily.

VáltozásokWhere stories live. Discover now