83. rész

983 56 4
                                    

    Amikor visszamentünk a házba, leültünk vacsorázni.
-Amúgy... - szólt Dylan, miközben letette a poharát az asztalra, amiből az imént ivott - Mint mondtál anyukádnak, miért alszol itt?
-Azt, hogy föciből van egy feladat, amit közösen kell megcsinálnunk - feleltem.
-Milyen feladat? - kérdezte.
-Csillagokat kell néznünk. Ez szerintem tök hihető, mert azt este kell. - Dylan nem reagált, csak egy kis idő után szólalt meg:
-Hát... ha szeretnéd, tényleg nézhetünk csillagokat.
-Tényleg? - csillant fel a szemem.
-Aha - mosolyodott el.
-Oké. - Fél nyolc körül befejeztük a vacsorát, majd felmentünk a szobába, mert még nem volt elég sötét ahhoz, hogy csillagokat nézzünk.
   Leültünk az ágyra, majd Dylan megkérdezte, hogy mit szeretnék csinálni. Körbenéztem a szobában, majd megakadt a tekintetem az elektromos gitárján.
-Éneklünk? - kérdeztem.
-Hozd ide! - mutatott a falnál kitámasztott hangszerre.
-Mit énekeljünk? - kérdezte, amikor átvette tőlem a gitárt.
-Válassz te - ültem le elé törökülésben.
-Oké. - Nem mondta el, hogy végül mire esett a választása, csak elkezdett játszani, mire én rögtön felismertem a The Weeknd-től a Call out my name-t.
Ennek a dalnak nem tudtam teljesen a szövegét, ezért néha puskáztam a telefonból. De így is csodálatos volt Dylannel együtt énekelni. Főleg amikor egymás szemébe nézve énekeltük a refrént:
-So call out my name. Call out my name when I kiss you so gently. I want you to stay. I want you to stay, even though you don't want me. - Amikor befejeztük, Dylan megint megkérdezte, hogy mi legyen a következő. És én megint az mondtam, hogy válasszon ő. Így énekeltük a Right here-t a Chase Atlantictól. Majd a R U mine?-t az Arctic Monkeys-tól. Aztán még egy csomó olyan számot, amiket mindketten szeretünk, és nem is kellett előtte együtt kiválasztani, egyszerűen csak ugyanaz az ízlésünk.
-Most már kimehetünk - szólt Dylan egy óra zenélés után.
-Oké - bólintottam.
Kimentünk a kertbe, majd leterítettünk a földre egy plédet majd lefeküdtünk rá. Magunkra is terítettünk egy pokrócot.
-Szeretem a csillagokat nézni - jegyeztem meg. Dylan egyik kezével megfogta az enyémet, ujjainkat összefűztük. - Nézd, ott egy műhold! - mutattam az égre.
-Mi? Hol?
-Ott! - böktem az ujjammal felfelé.
-Melyik?
-Amelyik mozog.
-Jaa, látom! - jelentette ki boldogan - Először azt hittem csillag, mert nem láttam, hogy mozog. Utána meg azt, hogy repülő - mondta, mire felnevettem.
-A göncölszekeret látod? - érdeklődtem.
-Nem. De várj! Mindjárt megkeresem, ne segíts!
-Oké.
-Ott! - mutatott az égre.
-Ez most komoly? - nevettem fel.
-Mi az? Nem az a göncölszekér? - zavarodott össze.
-De. Csak előbb találtad meg a kicsit, mint a nagyot.
-Azt hittem, hogy az a nagy - dünnyögte - De azt nem is látom.
-Ott van - mutattam meg neki - Látod?
-Aha. De esküszöm a másik nagyobb.
-Dehogy nagyobb! - röhögtem.
-Szerintem pedig de - kötöszködött.
-Jól van, higgy amit akarsz - legyintettem.

Nem tudom pontosan mennyit, de legalább egy órát töltöttünk a szabadban a csillagokat nézve. Ha valamelyikőnk látott egy csillagképet, megmutatta a másiknak. Aztán már magunk találtunk ki mindenféle ábrát.
-Nézd, az olyan mint egy eper! - mutatott az égre Dylan. Mivel kezdtem fázni, szorosan hozzábújtam, így pont úgy (ugyanabban a szögben) láttam én is az „epret" mint ő.
-Abba hol látod te az epret? - kérdeztem.
-Hát nézd! Az ott maga az eper, az ott a zöld rész, és még magok is vannak benne!
-Hol látsz te magokat? - nevettem fel.
-Jó, szerintem rosszat nézel - adta fel.
-Én azt nézem - mutattam meg neki.
-Hát én is! - röhögött.
Egy ideig mindketten csöndben voltunk, majd végül én szólaltam meg először, amikor láttam valamit gyorsan elsuhanni az égen.
-Nézd! Dylan! Egy hullócsillag! - kiáltottam fel - Láttad?
-Igen - felelte - Kívántál valamit? - nézett le rám.
-Igen - mosolyodtam el.
-Én is. - Lassan felém hajolt, majd lágyan megcsókolt, amit én rögtön viszonoztam.
-Hideg a szád - hajolt el tőlem - Bemenjünk?
-Igen - bólintottam - Kezdek fázni. - Összeszedtük a plédet, majd bementünk a (meleg!!) házba.
-Gyorsan lezuhanyzok mert már megfagyok - indult el Dylan a fürdőszoba felé.
-Hé! - álltam az útjába - Tudod mi a legnagyobb vágyam jelenleg?
-Hogy megcsókolj? - kérdezett vissza.
-A másik - nevettem fel.
-Nem tudom.
-Egy forró zuhany. Szóval engedj! - löktem arrébb, és kezdtem el rohanni a fürdő felé.
-Olivia! - kiáltott utánam. Beértem a fürdőszobába, és már csuktam volna be magam mögött az ajtót, de Dylan közbe beért, és a kezével megfogta azt.
-Hova sietsz annyira? - támaszkodott neki az ajtónak az egyik kezével.
-Én értem ide előbb - közöltem - Fogadd el, Dylan. Vesztettél. Várd ki a sorod.
-Oké - vonta meg vállát, majd beljebb lépett egy lépést, és becsukta maga mögött az ajtót.
-Mit csinálsz? - kérdeztem meglepődve.
-Megvárom, hogy megfürödj - felelte szenvtelenül.
-Dylan... - kerestem a szavakat.
-Hm? - vonta fel a szemöldökét. Nem tudtam neki mondani, hogy menjen ki. Akartam. De nem ment. - Ha megkérsz, hogy menjek ki, kimegyek. - Tettem felé egy lépést. Majd még egyet. Egészen addig mentem felé, amíg a háta a falnak nem ütközött.
-Ez a felső nagyon szűk a nyakánál, mindig nehezen bírom levenni - néztem a szemébe - Segítesz?
-Örömmel.
-De utána kimész! - tettem hozzá.
-Persze - bólintott, majd a pólóm aljához nyúlt. Elkezdte rólam lehúzni azt, de nem ment olyan könnyen, mert ezt tényleg nehéz levenni. Azonban amikor sikerült, a ruha a földön landolt, Dylan pedig nem indult el az ajtó felé. De őszintén, nem is akartam, hogy menjen.
   Hátraléptem egy lépést tőle, majd elkezdtem levetkőzni. Dylan végignézett rajtam, majd beharapta az ajkát.
   Hátat fordítottam neki, majd megnyitottam a zuhanyt.

Dylan szemszöge

Már akkor is nehezen álltam meg, hogy ne csókoljam meg Oliviát, amikor a szemem láttára vetkőzött le. De aztán, amikor belépett a forró víz alá, és testén folyamatosan csöpögtek le a vízcseppek, már nem bírtam tovább.

Liv szemszöge

Mivel háttal voltam Dylannek, nem láthattam, hogy mit csinál. Éppen ezért, amikor megfordultam nagyon meglepődtem, ugyanis ő közvetlenül mögöttem állt. Meztelenül.

Dylan szemszöge

Nem haboztam sokáig - rögtön megragadtam a derekát, majd magamhoz húzva megcsókoltam. Olivia átkarolta a nyakamat, majd beletúrt a hajamba.
   Elkezdtem lágy csókokkal beborítani az arcát, majd lentebb haladtam a nyakán.
    Aztán folytattuk a szenvedélyes csókolózást, miközben folyamatosan folyt ránk a meleg víz. Felkaptam Oliviát az ölembe, majd előre léptem vele egy lépést, hogy a háta nekiütközzön a csempének, ezáltal könnyebb volt megtartanom őt.
   Kezeim bejárták az egész testét, miközben ő szorosan behunyta a szemét.
Annyira gyönyörű...

Liv szemszöge

Belekapaszkodtam a hátába, és a lábaimmal átfogtam a derekát, miközben csukva tartottam a szemem, és átadtam magam egy olyan érzésnek, amit csak Dylan Howland tud kiváltani belőlem.

VáltozásokWhere stories live. Discover now