Változások

81. rész

Május 25... Ma lesz az osztálykirándulás.
   Ugyanúgy 8-ra kellett bemenni, mint a normális tanítási napokon. Az iskola előtt lesz a gyülekező, és onnan visz minket a busz.
   Kivételesen én sem késtem, hanem beértem időben.
Megjött a busz; mindannyian felszálltunk rá (én Ellie mellé ültem), majd Mr. Morton tartott egy névsorolvasást, aztán indulhatunk is.

Az út körülbelül másfél órás volt. Amikor megérkeztünk, leszálltunk a buszról, majd mindenki körülnézett, hogy milyen helyre is jöttünk. Az ofi elmondta, hogy mi a neve a városnak - Shineford. Itt még nem jártam korábban, de szerintem a többiek sem, mivel mindenki alaposan körülnézett.
   Nem tudom, hogy a busz milyen messze rakott le a szállástól, de szép környékre kerültünk - messzebb kisebb hegyeket láttunk; mindenhol fák voltak, meg virágok, és ha elnéztünk messzebbre, akkor egy kisebb tavat is megpillanthattunk. Mellettünk út volt, ahol autók közlekedtek. Jobbra egy kisbolt volt, balra pedig egy étterem, és az úton végig mindenféle hely (éttermek, boltok, fodrászat, cukrászda; minden, amik szoktak lenni egy városban), és a fűbe - ahogy azt már említettem - gyönyörű virágok voltak ültetve.
-A szálloda közel van a városközponthoz, innen körülbelül 10 perc - mondta Mr. Morton. Közben leszállt a buszról Mr. Adams, a kísérő tanárunk is, és ő is körülnézett.
Elsétáltunk a szállásig.
-Itt vagyunk - álltunk meg egy hotel előtt - Menjünk be. - Amikor beléptünk az ajtón, mindenki meglepődött - ugyanis egy eléggé puccos helyiségben találtuk magunkat. Volt hatalmas csillár, díszes tapéta a falon, pár kényelmes tűnő, és nem mellesleg szép kanapé oldalt, mellette egy bár.
-Jó helyre jöttünk? - kérdezte Madelyn a tanárt.
-Igen - mondta az ofi, mire mégjobban elkerekedett a szemünk.
Időközben megtudtuk a recepción, hogy itt még medence is van, mire újra megkérdeztük, hogy biztos jó helyre jöttünk-e. Mr. Morton megint igennel felelt.
-De miért? Miért jöttünk ilyen... drágának tűnő helyre? Tavaly egyáltalán nem ilyen helyen kirándultunk.
-Hát épp ezért. Tavalyról maradt egy csomó osztálypénzünk, gondoltam akkor használjuk ki - felelte az ofi.
-Ez azt jelenti, hogy jövőre rossz helyre megyünk?
-Nem. Maradt még így is sok pénz.
-Akkor jó - sóhajtottunk fel.
   Négyesével és hármasával osztottuk el a szobákat, így összesen 9 kulcsot kaptunk (mert a két tanárnak is kellett). Én nyilván Madelynnel, Miával és Ellievel kerültem egy szobába.
   Felmentünk felvinni a cuccainkat.
-Ki melyik ágyat kéri? - kérdezte Ellie, amikor beléptünk az ajtón.
-Én azt! - mutatott egyszerre Mia és Madelyn ugyanarra az ágyra - Az az enyém! - ültek le mindketten ugyanarra az ágyra.
-Kezdődik... - sóhajtott Ellie.
A két lány percekig veszekedett.
-Tudjátok mit? - kérdeztem - Inkább lesz az enyém, és akkor nem lesz belőle vita. - Mindketten beleegyeztek, hiszen nem az volt a fő bajuk, hogy ők minden
áron azt az ágyat szerették volna, hanem egyszerűen nem akarták, hogy ők veszítsenek a vitában.
   10-kor lent találkoztunk az előtérben, majd együtt megreggeliztünk a svédasztalnál.
-Oké - szólt Mr. Morton, amikor végeztünk a kajálással - Most ismertetem a mai programot: Most mindenki felmegy a szobájába, és kap negyed órát, hogy összeszedje magát. Utána megyünk városnézésre. Kisvonattal megyünk, ami végigmegy Shineford látványosságai mellett. Ez körübelül egy óra lesz. Utána visszajövünk ide, összepakolunk, majd megyünk túrázni. Ne számítsatok nagy kirándulásra, ha minden jól megy, akkor maximum 3 órás lesz.
-Á, az nem sok - dünnyögte Mia mellettem.
-Utána megint visszajövünk, kaptok fél óra pihenést, utána meg mehettek medencézni, vagy van játékterme a hotelnek, oda is mehettek. Vagy felőlem a szobában is maradhattok. És akkor utána meg vacsora - fejezte be - Mindenki megértett mindent? - nézett körbe. Bólogattunk. - Akkor hajrá, menjetek fel, negyed óra múlva itt találkozunk - mondta.

A városnézés egész jó volt. Szeretek kisvonatozni, jó érzés, ahogy a szél belekap a hajamba. Shineford nagyon szép város, örülök, hogy ide jöttünk kirándulni. Egyébként a vonaton Dylan mellé ültem. Végig fogtuk egymás kezét, úgy, hogy ez senkinek sem tűnhetett fel, mert eldugtuk a kezünket a hátunk mögé.
   Visszamentünk a szállásra, összepakoltuk a cuccunkat, majd jött értünk a busz, és elvitt minket a hegyhez, amit meg fogunk mászni. Viszonylag kicsinek látszott - alacsonyabbnak mint amit mi másztunk meg pár nappal ezelőtt.
-Pff, ez már meg sem kottyan a múltkori után - szólt Mia.
-Ne szóld el magad - mondta Madelyn.
Mia és Ellie nem tudtak most nyöszörögni, mert ott volt velünk az egész osztály, így kicsit égő lett volna. De én láttam az arcukon, hogy kezdenek fáradni.

Végül egész jól sikerült a túra. Bár nem tudom, hogy Mia és Ellie egyébként mit éreztek, mert nem mutatták ki. Mondjuk Ellie a végén a fülembe súgta, hogy majd' meghalt. De azért azt is hozzátette, hogy azért ez könnyebb volt, mint a múltkori.
   Fél 4-ig tényleg végeztünk a túrával. Mivel útbaesett, elmentünk fagyizni, utána 5 körül visszamentünk a szállásra, és mindenki átöltözött (kicsit koszosak lettünk), majd fél óra pihenés után dönthettünk, hogy mit szeretnénk csinálni. Mi a medence mellett döntöttünk.
-Halljátok - jött ki Mia a fürdőszobából - Én nem hoztam fürdőruhát.
-Ez komoly? - kérdeztem sóhajtva.
-Nem mondta, hogy egy öt csillagos hotelben leszünk!
-De azt mondta, hogy „hozzunk magunkkal fürdőruhát, mert lehet, hogy szükség lesz rá".
-Azt mondta, hogy lehet. Az még nem biztos.
-Ne aggódjatok, nálam kettő van - szólt közbe Madelyn.
-Tényleg? Gondoltál rám? - csillant fel Mia szeme.
-Mi? Dehogyis! - legyintett - Arra gondoltam, hogy lehet, hogy elszakad az egyik, és akkor jól jön egy váltó.
-Á, így már értem - bólogatott Mia.
-Tessék - vette ki a fürdőruhát Madelyn a táskájából, és nyújtotta Mia felé - aki meglepetten nézett a ruhadarabra. - Mi az? Vedd már el!
-Dehát ez fehér!
-És?
-Én nem hordok fehéret! - mondta Mia.
-Jaj, hagyjál már, most az egyszer kibírod!
-Ahj - sóhajtott fel Mia.
Végül nagy nehezen rávettük Miát, hogy vegye fel a fürdőruhát, majd lementünk a medencéhez. Már ott volt pár osztálytársunk.
-Hol voltatok eddig? - kérdezte Dylan, aki már a medencében volt.
-Miának nem volt fürdőruhája, ezért Madelyn adott neki - felelte Ellie.
-És ez tartott ilyen sokáig? - vonta fel a szemét.
-Hát... volt egy kis baj a színével - mondtam.
-Aha...
-Ne nézz ilyen hülyén, te ezt nem értheted - legyintettem felé.
-Nem nézek hülyén! - kérte ki magának Dylan.
-Igaz, te állandóan ilyen vagy - vigyorogtam, de a boldogságom nem tartott sokáig, mert Dylan egy pillanatra kiemelkedett a vízből, majd a karomat megragadva berántott maga mellé.
-Hülye! - jöttem fel prüszkölve a víz alól. Olyan aranyosan mosolygott rám, és olyan lágyan nézett rám, hogy teljesen elvesztem a szürkéskék szemében, és ledermedtem.
-Á, ez jó ötlet! - hallottam tompán, valahonnan nagyon messziről Madelyn hangját. Nem néztem feléjük, de a perifériás látásomban pont benne voltak, így láthattam, ahogy Mia belezuhan vízbe, mert Madelyn belelöki. Utána már nem láttam, hogy mit csinálnak, mert a hátam mögé kerültek, de gondolom elkezdtek veszekedni, Ellie pedig kapkodta a fejét közöttünk, majd végül feladta, és inkább elment másokkal társalogni. Igen, határozottan így történt, bár nem tudom ezt bizonyítani, mivel nem néztem rájuk, hanem teljes mértékben Dylanre figyeltem.
-Mit is mondtál, Olivia? - úszott Dylan egy kicsit közelebb hozzám, miközben tekintetével még mindig fogva tartott. Elmosolyodtam, majd végül megszólaltan:
-Azt, hogy hülyén szoktál nézni. - Röhögve megrázta a fejét, majd gondolt egyet, és felém fröcskölt egy adag vizet.
-Ó, Dylan Howland, hogy én mennyire utállak! - néztem rá gyilkos tekintettel, majd folytattam amit ő elkezdett, és lelocsoltam vízzel. Ő pedig engem. És így ment ez egészen addig, amíg meg nem untuk. Nem tudom, meddig fröcsköltük egymást, de egyszer csak az tűnt fel, hogy közel állunk egymáshoz, és már percek óta tartjuk a szemkontaktust. Ha csak ketten lettünk volna a helyiségben, egészen biztos, hogy megcsókoltam volna Dylant. De voltak ott mások is - erre akkor jöttem rá, amikor Mia sikítozva úszott el mellettünk, miközben segítségért kiabált, Madelyn pedig a nyomában volt, és kapált a vízben, hogy utolérje Miát. Én is, és Dylan odakaptuk a fejünket, ezáltal mindketten kiszakadtunk az extázisból, amit egymás közelsége és a szemkontaktus okozott.
Dylan újra felém nézett, és elmosolyodott. Majd elindult a többiek felé, és amikor elúszott mellettem, a fülembe súgott:
-Szerencséd, hogy nem kettesben vagyunk, mert különben már nem lenne rajtad ez az egyébként nagyon szép fürdőruha. - Bizsergés futott végig rajtam. Nem hiszem, hogy szerencsém van. Inkább ellenkezőleg...