Változások

24. rész

Reggel 7:40-kor értem oda a sulihoz. Tanácstalanul megálltam a kapu előtt, mert nem tudtam, hogy bemenjek-e ilyen korán. Vagyis hát számomra korán. Mi bajom van nekem? Beteg vagyok? Mostanában korábban odaérek bárhová mint szeretném. Nagyon gondolkodtam, hogy megforduljak és hazamenjek-e, de végül nem tettem, hanem inkább bementem az épületbe. Amikor felértem az 1.emeletre, bementem a termünkbe majd leültem Ellie mellé. Madelyn, Mia és Ellie értetlenül bámultak rám.
-Hát te? - kérdezték egyszerre.
-Nem tudom, igazából nem direkt értem be ilyen hamar - vontam meg a vállam.
-Az hogy lehet? Rosszul jár az órád, vagy mi? - kérdezte Madelyn.
-Hamarabb elkészültem, aztán nem is tudom... csak elindultam, nem is néztem az időt.
-Értem... - bólintott. A következő pillanatban nyílt az ajtó, és Dylan lépett be a terembe, majd megtorpant, amikor észrevett engem.
-Elkéstem? - nézett a faliórára - Nem - válaszolt saját magának - Akkor hogyhogy itt vagy, Olivia? - jött oda hozzánk.
-Na ne csináljátok már! Ennyire nagy dolog, hogy korán jöttem? - háborodtam fel.
-Igen, az! - vágta rá Mia.
-Mondjuk én is meglepődtem rajta - vontam meg a vállamat.

Az első óra után töri következett, ezért átmentünk egy másik terembe. Miután becsöngettek, Mr. Williams szinte rögtön bejött a terembe egy halom papírral a kezében. Ezek szerint kijavította a dogákat. Ajjaj...
-Sziasztok gyerekek! Üljetek le légyszíves a helyetekre - kezdte szépen - Hoztam a dolgozatokat, amik SIRALMASAK LETTEK! - kezdett bele a szidásba - Hányszor, de hányszor mondtam, hogy tanuljatok, mert a fél osztály bukásra áll! Összesen 6 ötös lett, ami a 32-höz képest nem a legjobb! Lett még 4 négyes, a többi 22 pedig három, kettő és EGY! Szedjétek össze magatokat! - kiabált le minket. És ezt tett még öt, tíz, majd húsz percig is. Úgy tűnt már sose fejezi be, amikor végre kifáradt, és dühösen huppant le a székére.
-Valaki ossza ki - kérte. Mindenki megszeppenve ült a helyén, senki nem mert felállni, de mivel a tanár szúrós szemmel nézett ránk, Ellie inkább felállt. Amikor odaért hozzám mosolyogva tette le elém a dogámat, majd mivel Dylané az enyém alatt volt, az övét is odaadta. Nem mertem ránézni a saját lapomra, ezért először inkább Dylanét néztem meg. Ötös.
-Na, ügyes vagy - biccentettem - Nem tudom én meg merjem-e nézni...
-Miért, szerinted átvertelek? - kérdezte szórakozottan.
-Kinézem belőled. Előszeretettel szivatsz engem. Mondjuk... Miáékat csak nem csapod be, és egy lapot másoltunk. Na, jól van. Megnézem - mondtam, majd megfordítottam a lapomat.
-Huh, ötös - fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten - Köszönöm - fordultam Dylan felé.
-Nincs mit - vonta meg a vállát - Igazából már én is másoltam rólad...
-Jó tudni - dünnyögtem.
-Például a fizika dogát félév elején...
-Ne már! És én még elhittem, hogy jó vagy fizikából...
-Jó is vagyok! Csak akkor éppen nem tanultam - vonta meg a vállát - A Tz-m is ötös lett pedig akkor éppen a kórházban voltál! Teljesen egyedül csináltam.
-Oké, elhiszem - mosolyodtam el. Hátrapillantottam Miáékhoz, és megkérdeztem hányas lett nekik, ők pedig mindketten ötöst mutattak az ujjukkal, ezért elégedetten fordultam vissza.

A nap hátralévő részében eléggé fájt a fejem, ezer egyszer be is vettem egy gyógyszert. Az utolsó órán kicsit rosszul éreztem magam, sőt, úgy éreztem mintha lázas lennék ezért a mellettem ülő Ellie felé fordultam.
-Ellie...
-Hm? - nézett rám.
-Nézd már meg, hogy nem vagyok-e lázas. - Ellie a homlokomra tette a kezét, majd elkerekedett a szeme.
-Basszus, Liv nagyon meleg vagy. Még van 7 perc az órából, azt kibírod? - kérdezte.
-Igen - bólogattam.
-Menjünk ki a mosdóba és mosd meg az arcod.
-Oké. - Megkérdeztük a tanárt, hogy kimehetünk-e, ő pedig szerencsére kiengedett. Amikor bementünk a lánymosdóba bevizeztem két zsepit, és beborogadtam vele az arcom, nem tudtam vízzel megmosni a sminkem miatt. Amikor kicsit jobb lett, visszamentünk a terembe, de már pont ki is csöngettek, ezért összepakoltunk és ki is mentünk az épületből. Megálltunk az iskola előtt, én pedig elmondtam Miának, Madelynnek és Dylannek, hogy lázas vagyok.
-Hagy nézzem - nézte meg a lázamat
Mia - Uh, hát tényleg jó meleg vagy - húzta el a száját.
-Van otthon valaki, vagy egyedül
lennél? - kérdezte Dylan.
-Nincs otthon senki - ráztam meg a fejem.
-Akkor elmenjek veled? Hogy ne legyél egyedül. - Elgondolkodtam, hogy elfogadjam-e az ajánlatát, mert végülis tudok magamról gondoskodni, de ha már felajánlotta...
-Eljöhetsz - vontam meg a vállam.
-Na akkor menjetek, és vegyél be Liv gyógyszert - nézett rám Ellie.
-Oké. Sziasztok! - intettem, majd Dylannel elindultunk.