Változások

Epilógus

6 évvel később...

Eljött a nagy nap. Az a nap, amit szerintem már minden lány megálmodott kiskorában. Az esküvő napja.

A sminkem és a hajam már kész volt, már csak a ruhát kellett valahogy magamra ölteni. Legutoljára a szalagavatón volt rajtam esküvői ruha, és már akkor is olyat választottam, amit alig bírtam felvenni.

-Segítenétek? - kértem anyát és Lilyt.

-Persze - bólintottak.

Miután kész lettem, belenéztem a tükörbe, és még én is meglepődtem a látványtól.

-Gyönyörű vagy - mondta anya a könnyeivel küszködve, mire elmosolyodtam.

-Igen - értett egyet Lily, ami nagy szó, mert ő nem igazán szokott megdicsérni.

-Kész vagy? Jöhetünk? - hallottam meg Madelyn hangját.

Madelyn, Mia, Ellie, Josh, Jason és Ben eddig kint várták, hogy felöltözzek. Igen, Ben is. Tudom, hogy gimiben is ezt hittem, de most tényleg megváltozott. Van felesége, és még egy gyereke is, pedig ezt sosem gondoltam volna róla. Kibékültek Dylannel, így most már én is gyakrabban találkozok vele, és meglepően jó viszonyban vagyunk. Sokáig haragudtam rá, mivel kétszer is elárult, viszont így, hogy most már más szándékkal közeledik felém, egy új oldalát ismertem meg.

-Jöhettek - feleltem. Rögtön berontottak az ajtón.

-Úristen, de jól nézel ki! - mondták a lányok, a fiúk pedig bólogattak. - És ez a ruha!

-A mi esküvőnkön neked vajon fekete ruhád lenne? - kérdezte Madelyn Miától. Igen, Miától. Három éve együtt vannak.  11.-dik telén Madelyn és Jason szakítottak. Egyszerűen csak elmúlt a szerelem köztük. Utána Madelyn egy ideig szomorú volt, de hamar túltette magát a szakításon, Jasonnel pedig barátok maradtak. Utána, bár több évbe telt, de Madelyn is elkezdett érzelmeket táplálni Mia iránt, így végül nagy nehezen összejöttek. Előtte volt Miának pasija, akibe azt hitte, hogy szerelmes, de aztán hamar belátta, hogy ő továbbra is Madelynt szereti. Mindannyian támogattuk őket, de egyébként szerintem én vagyok a legnagyobb shippelőjük.

-Valószinű - felelte Mia.

-Hé, nem láttátok a... - hallottam meg Dylan hangját. Épphogy belépett volna a szobába, Madelyn elengedte Mia kezét, és kilökte Dylant az ajtón.

-Nem láthatod a menyasszonyt idő előtt! - kiáltott rá.

-Olivia itt van? - kérdezte.

-Nem, elment Hawaiira - vágta rá Madelyn.

-Jó, bocsi, elfelejtettem. Szóval. Nem láttátok a nyakkendőmet?

-Hogy hagytad el a nyakkendődet? - értetlenkedett Madelyn.

-Leraktam egy székre, de eltűnt - felelte Dylan.

Ben kilépett a szobából, és (gondolom) megállt Dylan előtt.

-Le volt esve a földre, ezért inkább átraktam máshova.

-Hová?

-Gyere, megmutatom - indult el Ben a folyosón, mire Dylan követte. Láttam, hogy be akart lesni a szobába, de Madelyn rácsapott egyet a fejére, ezért inkább nem próbálkozott tovább.

***

-Készen állsz? - kérdezte apa tőlem.

-Igen - feleltem egy nagyot sóhajtva.

-Akkor menjünk - nyújtotta felém behajtva a karját, amit én elfogadtam, majd kiléptünk a díszes szőnyegre.

Dylan engem figyelt. Összeakadt a tekintetünk, és ha jól láttam, azt tátogta, hogy „gyönyörű vagy”.

Láttam a szemem sarkából a többieket, de nem fordultam feléjük. Még Mrs. Rogers is mosolyogva figyelt. Nem emlékszem, hogy meghívtam volna, de mindegy, akkor, abban a percben ez nem számított, mert belenézve azokba az általam jól ismert szürkéskék szemekbe, teljesen elvesztem. És megállapítottam, hogy Dylan Howland még mindig ugyanolyan jól néz ki, mint akkor, amikor először belépett a terembe, és elkezdett magáról hosszú percekig beszélni. Sőt, még jobban is.