Változások

62. rész

Reggel 5:00-kor megszólalt az ébresztő, amit még tegnap este állítottunk be Dylannel. Mert ugye iskolába kell majd menni, és úgy gondoltuk, hogy előtte hagyunk magunknak egy kis időt.
   Átfordultam az oldalamra, Dylan pedig felült az ágyban, és rögtön kinyomta az ébresztőt, majd visszafeküdt mellém, és hátulról átölelt.
-Jó reggelt - puszilt bele a nyakamba.
-Jó reggelt - mosolyodtam el. Bár álmosnak kellett volna lennem, én mégsem voltam az, ugyanis ahogy Dylan átölelt, eszembe jutottak a tegnap este pillanatai -ahogy átölel; ahogy szendvedélyesen megcsókol; ahogy leveszi minden egyes ruhadarabom, majd végigpuszilgatja az egész testem; ahogy... jó, inkább nem részletezem- és rögtön megteltem energiával.
-Bárcsak ne kéne iskolába menni - sóhajtottam.
-Igen... szívesebben tölteném veled az egész délelőttöt... - kezdte el puszilgatni a nyakamat - Vagy akár az egész napot - simított végig az oldalamon.
   Egyikőnk sem volt teljesen felöltözve. Rajtam csak egy bugyi volt, meg Dylan egyik pólója. Dylanen pedig csak egy nadrág.
   A kezével benyúlt a pólóm alá, majd elkezdte simogatni a hasamat, mire én megremegtem.
   Majd keze lentebb siklott testemen; már a combomat simogatta, mire én egyre szaporábban vettem a levegőt.
-Ne kínozz - mondtam zihálva.
-Tudom, hogy élvezed - suttogta a fülembe, majd átfogta a derekamat, és az ölébe ültetett.
   Maga felé húzott, de én megállítottam.
-Dylan - nevettem fel - Még nem mostam fogat.
-Nem baj - mondta.
-De azért én mégis elmegyek fogat mosni - szálltam ki az öléből, mire Dylan felsóhajtott.
-Akkor már először elmegyek én - indult el a fürdő felé.
   Megvártam, amíg Dylan végez a fürdőben, majd utána én is mentem fogat mosni. Dylan adott egy teljesen új fogkefét, így azt használtam.
   Mikor végeztem, kimentem a fürdőszobából, de nem jutottam sokáig, mert a folyosón Dylanbe ütköztem, aki az utamat állta.
   Átkaroltam a nyakát, majd magamhoz húztam, és megcsókoltam. Hátam nekiütközött a falnak. Dylan a nyakamat kezdte el csókolgatni.
-Lassan készülődnünk kéne - szóltam, miközben beletúrtam Dylan hajába.
-Tudom. De még van egy kis időnk - mondta, majd megint megcsókolt.
   Mivel mindketten hetek óta arra várunk, hogy végre megcsókoljuk egymást, nehezen tudtunk elszakadni egymástól.  Nem is igazán ment.
   Dylan az ölébe kapott, majd bevitt a szobába. Lefektetett az ágyra, majd felém tornyosult.
-Nem erről volt szó - suttogtam két csók között, majd ellentmondva magamnak újra és újra megcsókoltam Dylant.
-Kéne valami isteni szikra ahhoz, hogy mi ezt most abbahagyjuk, mert anélkül nem fog menni - morogta Dylan.
-Igen - haraptam be az alsó ajkamat, ahogy Dylan elkezdte rólam lehúzni a pólót.
   Majd a következő pillanatban hirtelen BonBon futott be a szobába. Amint meglátott minket -ahogy az ágyon fekszünk, eléggé kevés ruhadarabban- ledermedt. Gondolom eredetileg az lett volna a terve, hogy boldogan odafut hozzánk, de helyette megfagyott. Nem mozdult, csak kérdőn nézett ránk.
-Megérkezett az isteni szikra - szállt le rólam Dylan.
-Igen - mosolyodtam el, majd felültem, megigazítottam a pólómat, majd leszálltam az ágyról.
   Amint BonBon meglátta, hogy felé közelítek, boldogan felém futott, mielőtt még odaértem volna hozzá.
   Megsimogattam, ő pedig boldogan rázta a farkát.
-Miért örülsz most nekem ennyire? - nevettem fel, amikor BonBon megnyalta az arcomat.
-Szerintem ő is shippel minket, és most örül - guggolt le Dylan mellém, és simította meg BonBon fejét.
-Annak, hogy az előbb az ágyon fekve látott minket csókolózni? - fordultam Dylan felé.
-Ja - nevetett fel, majd felém hajolt, és egy puszit nyomott a számra, mire BonBon felugatott, mire én elmosolyodtam, aztán megpusziltam a kutya fejét, mire mégjobban elkezdte rázni a farkát.
-Na, gyere Olivia reggelizni - állt fel Dylan.
-Jövök - mondtam.
Miután megreggeliztünk, már mennem kellett, mert még otthon át kell öltöznöm, meg meg kell csinálnom a sminkemet is, stb.
-Akkor... találkozunk a suliban - álltam meg Dylan előtt.
-Igen - bólintott - És akkor... tudod, hogy ezt titokban kell tartanunk - nézett a szemembe.
-Igen - sóhajtottam.
-Sajnálom, hogy titkolóznunk kell...
-Nem te tehetsz róla - ráztam meg a fejemet - Csak félek, hogy lebukunk.
-Nem fogunk - fogta meg a kezemet - És... BonBon meg nem baj ha tudja - mondta, mire elmosolyodtam.
-Igen, benne megbízhatunk - mondtam - Na, megyek, mert mindketten elkésünk.
-Te amúgyis mindig elszoktál - szólt Dylan, mire felnevettem.
-Igaz. - Lábujjhegyre álltam, majd egy gyors csókot adtam Dylannek - Szia.
-Szia - engedte el a kezemet.

Amikor hazaértem, a többiek még aludtak, így észrevétlenül be tudtam osonni az ablakon.
   Lementem a konyhába meginni a reggeli kávémat. Körülbelül öt perc múlva Lily is lejött.
-Szia, Liv - dörzsölte meg álmosan a szemét.
-Szia - köszöntem.
-Mikor jöttél? - kérdezte.
-1 körül - hazudtam.
-Értem. És... történt valami érdekes? - kérdezte izgatottan. Már most nehezemre esik a szemébe hazudni.
-Hát Lily, sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak: Nem történt semmi különös - mondtam.
-Ne már! Akkor minek kellett átszöknöd hozzá? A semmi ráért volna ma is - sóhajtott.
-Hát... csak vele akartam lenni - vontam meg a vállamat. Kár volt ezt mondanom. De már mindegy. Szerencsére azért ezzel nem árulom el azt, hogy összejöttünk, csak azt, hogy odavagyok Dylanért.
   Lily elvigyorodott.
-Hallod te magad, Liv? Teljesen belé vagy esve!
-Álmodozz csak - forgattam a szemem - Vele akarok lenni, mint BARÁT.
-Aha, aha - bólogatott - Mondtam már: Én leszek a legboldogabb az egyéves évfordulótokon. - Ha nem leszek utána egy maffia vezér felesége.
-Inkább elmegyek készülődni - álltam fel a székről.
-Ja igen, ilyenkor mindig itt hagysz, mert nem tudsz velem vitatkozni. - Vagy inkább hazudni nem tudok.
-Egyszerűen csak késésben vagyok - mondtam.
-Az nem újdonság - szólt Lily, mielőtt bementem a szobámba.
Már most tudom, hogy nem lesz egyszerű titokban tartani a kapcsolatunkat. Nemcsak Lily előtt, hanem a szüleim, és a barátaim előtt. De már nem tudok visszatáncolni ebből. De nem is akarok. Megéri nekem ez a (legalább) egyéves titkolózás, ha Dylannel lehetek.