Változások

93. rész

Kimentem kinyitni az ajtót. Mind az 5-en megérkeztek.
   Felmentünk a szobámba, és mindannyian meglepődtek, amikor Dylant már ott találták.
-Én kicsit előbb jöttem - mondta Dylan, amikor a többiek fura fejet vágtak.  Kicsit...
-Oké - vonták meg a vállukat.
  Leültünk mindannyian, majd perceken keresztül csak néztünk egymásra.
-Oké, leszek én az, aki megtöri a csendet - szólalt meg Madelyn - Valami ötlet, hogy mit csináljunk?
-Nem tudom, ti hívtatok ide - vonta meg a vállát Jason.
-Igazából az ő hibája! - mutatottt Madelyn a mellette ülő Miára, aki rögtön védekezni kezdett:
-Mi az, hogy az én hibám?? Azt mondtad, hogy te is unatkozol!
-De nem mondtam volna, ha te nem mondod! - vitatkozott Madelyn.
-Nem ez a lényeg!
-Hé, lányok, nyugi! - csitítgatta őket Jason - Mi lenne, ha elmennénk valahová?
-És hová?
-Hát... azt nem tudom - vonta meg a vállát Jason.
-Játékterem? - vetette fel az ötletet Josh, mire mindannyian rávágtuk, hogy „oké".
   Útközben közösen megállapítottuk, hogy semmi értelme nem volt nálam találkozni, aztán együtt átvonulni a játékterembe.
   Mikor megérkeztünk, rögtön váltottunk fel aprót, amit tudunk használni a játékokhoz.
   Rögtön egy olyan játékkal kezdtünk, amit egymás ellen kell játszani.
  Én először Ellie ellen játszottam, és le is győztem Elliet. Utána Mia és Josh következett, és legnagyobb meglepetésünkre Mia nyert. Utána Jason is Dylan játszottak egymás ellen, és Jason veszített. Utána Mia és Madelyn jött, és Madelyn nyert, mire kicsit összevesztek, mert Mia szerint Madelyn csalt.
  Pár perc vitatkozás után Madelyn Dylannel játszott. És Dylan nyert. Így nekem vele kellett megmérkőznöm.
-Na, akkor jöhet a döntő - jelentette ki Jason, mikor beledobott egy aprót a gépbe.
-Készen állsz Olivia a vereségre? - nézett rám Dylan vigyorogva.
-Nem. A nyereségre. - Már éppen indítottam volna játékot, amikor Jason közbeszólt:
-Hogy izgalmasabb legyen, legyen három kör.
-Oké - egyeztünk bele - És mit kap a nyertes? - kérdeztem.
-Legyen az, hogy a nyertes egyszer kérhet a másiktól bármit - mondta Dylan.
-Bármit? - néztem mélyen a szemébe.
-Bármit - bólintott.
-Szóval... például ha azt kérem, hogy egyél egy éve romlott kaját, neked azt muszáj megtenned?
-Igen. De ne feledd, csak egy kérés jár.
-Oké. Áll az alku - nyújtottam felé a kezemet, amit ő mosolyogva megrázott.
   Bármennyire próbálkoztam, az első kört elveszítettem, mire Dylan diadalittasan nézett rám.
-Ne vigyorogj Howland, még van két kör - forgattam a szemem.
  A második menetet én nyertem, mire ezúttal én vigyorogtam.
-Na, ez pont jól jött ki - jegyezte meg Josh.
   Farkasszemet néztünk Dylannel. A tekintéből ítélve nem voltam benne biztos, hogy jó-e nekem, ha teljesítenem kell egy kívánságát.
-Mehet? - kérdezte Jason, aki készült bedobni egy újabb érmét.
-Igen - bólintottunk.
   Esküszöm leizzadtam, de... én nyertem! Örömömben összecsaptam a tenyeremet, majd újra Dylanre vigyorogtam.
-Ne felejtsd el a nyereségem - álltam meg előtte, mire elmosolyodott.
-Kiváncsi vagyok, hogy mit találsz ki. - Egy pillantra lenézett a számra, majd gondolom rájött, hogy ott állnak mellettünk a többiek, és gyorsan visszakapta a tekintetét a szememre.

Miután eltöltöttünk több mint egy órát a játékteremben, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk fagyizni.
  A fagyizó közel volt, ezért gyorsan odaértünk. Már mindenki eldöntötte, hogy mit kér, csak Mia és Madelyn gondolkodtak még.
-Szerinted a Hupikék törpikék finom? - kérdezte Madelyn Miát.
-Nem tudom. Ebben a fagyizóban még nem ettem, de máshol jó volt. Na és a Tutti frutti?
-Én már ettem, és nekem annyira nem jött be. Tudod mire vagyok még kíváncsi?
-Nem - felelte Mia.
-A Túró Rudira.
-Ó, arra én is. Na és az Unikornisra is.
-Én is. És szerinted itt az oreo-s finom?
-Nem tudom - vonta meg a vállát Mia - Ó, nézd, van Bounty!
-Úú, az tök jó! - örvendezett Madelyn - Ó, és nézd, van hercegnős!
-Ezek hány évesek? - dünnyögte Ellie.
   Sorra kerültünk, ezért mindenki kikérte a sajátját. Mivel Madelyn és Mia nem tudtak választani, úgy döntöttek, hogy akkor együtt kérnek, és akkor mindketten tudnak enni négyfélét. És ami a legviccesebb, hogy Unikornis, Tutti frutti, Hercegnő, meg még nem tudom mi után, kértek csokisat, vaníliásat, epreset és citromosat.
-A tiéd milyen? - néztem Dylanére.
-Oreo és görögdinnye - felelte - Kérsz?
-Aha. - Mivel én sétáló kelyhet kértem, volt kanalam, így azzal nyúltam bele Dylan fagyijába. - Hm, ez jó. Főleg a görögdinnye.
-A tiéd milyen? - kérdezte.
-Zöld alma és csokis keksz. - Mivel ő tölcsérben ette, odanyújtottam neki a kanalamat is.
-Ez is finom - adta vissza a fagyimat.
Mia és Madelyn csak párszor vesztek össze a közös evés során, és miután mindenki befejezte a saját fagyiját, felálltunk.
-Hát... akkor csütörtökön tali - köszöntünk el egymástól. Dylannel elindultunk haza.
  A házukhoz érve megálltunk.
-Nem jössz be egy kicsit? Anyukád nem tudja, hogy meddig maradtunk - mondta.
-Látom nehezen válsz el tőlem - mosolyodtam el - De amúgy oké. De csak egy fél órára. - Bementünk a házba, és rögtön üdvözöltem BonBont.
-Amúgy... - szóltam, amikor leültünk a nappaliban a kanapéra - Azt komolyan mondtad, hogy egyszer kérhetek tőled bármit, vagy csak viccből? - Nem válaszolt rögtön. Egy ideig elgondolkodott, majd megragadta a derekamat és az ölébe ültetett.
-Komolyan mondtam. Bármelyik pillanatban megkérhetsz bármire, és én megteszem. De igazából tök mindegy, hogy a játék miatt van-e, mert ez mindig aktuális lesz. Most a játék miatt főképp, de egyébként bármikor kérhetsz tőlem valamit - nézett mélyen a szemembe.    Elmosolyodtam, majd lágyan megcsókoltam.
-Tudod... - suttogtam, amikor a fejemet a mellkasára döntöttem.
-Hm?
-Sokkal romantikusabb vagy mint gondoltam. - Halkan felnevetett. - De most komolyan. Ha írnál nekem egy verset, biztos, hogy megkönnyezném.
-Írjak? - kérdezte.
-Most ez egy csapda lenne, hogy rögtön elvesszen a nyereségem?
-Nem - nevetett fel - Komolyan kérdeztem.
-Akkor lepj meg vele majd az egyik évfordulónkon - suttogtam.
-Egyik.... - ismételte meg a szavaimat halkan.

Dylan szemszöge

Szóval ő is úgy gondolja, hogy több évfordulónk is lesz...