Változások

94. rész

Liv szemszöge

Elérkezett a csütörtök. Vagyis ma megyünk Dylanék nyaralójába. Egy hétre megyünk, szóval tegnap óra hosszákat vett el az életemből a pakolás. 7 napra sok dolgot kell pakolni, így nem is fértem bele a bőröndömbe, még egy kis táska is kellett.
   Azt beszéltük, hogy 9-kor találkozunk Dylanéknél. Dylan elkérte a nevelő apjától a kisbuszt, ami 7 személyes, így pont elférünk.
   Kivételesen időben odaértem, ráadásul nem is én voltam az utolsó, mert még csak Ellie és Josh voltak ott.
-Sziasztok - köszöntem - A többiek? - kérdeztem, miközben odaadtam Dylannek a bőröndömet, aki azt belerakta az autó csomagtartójába.
-Mia 5 perce írt a csoportba, hogy elaludt, Madelynről és Jasonról meg nem tudunk - felelte Josh.
-Á, ott jönnek! - mutatott Ellie az útra.    Jason éppen egy óriás bőröndöt cipelt a kezében, ami úgy nézett ki, mintha mindjárt kiszakadna, Madelyn pedig egy sporttárskát.
-Sziasztok - vágta le a kocsi mellé kifulladva Jason a bőröndöt.
-Nem hiszem, hogy tiéd lenne ez a nagy, rózsaszín bőrönd - ráncolta össze a szemöldökét Dylan.
-Nem. Az enyém - mondta Madelyn.
-Jézusom, ugye tudod, hogy csak egy hétre megyünk? - kérdezte Ellie.
-Egy hét nagyon sok!
-Azt hiszem még életemben nem láttam ekkora bőröndöt - méregette Josh az említett tárgyat.
-Nekem mondod? - sóhajtott Jason - Nézd meg, én csak egy egyszerű sporttáskát hoztam, erre ezt kell cipelnem!
-Őszinte részvétem - paskolta meg Josh a barátja vállát.
-Valaki segít berakni a csomagtartóba? - kérdezte Dylan - Már ha befér - tette hozzá.
   A fiúk hárman alig bírták felemelni a bőröndöt, de végül egységes erővel sikerült nekik.
-Na most már be se fér az én cuccom - mondta Jason.
-Nem, megoldjuk - szólt Dylan - Valahogy.
   Végül nagy nehezen sikerült belegyömöszölniük a táskát az autóba.
-Na, remélem mindenki kivette a cuccát, ami az elkövetkezendő 2 órában kell neki, mert most innen ki sem lehet venni semmit, meg be sem lehet rakni - csukta le Dylan a csomagtartót.
-Sziasztok! - érkezett meg kifáradva Mia - Siettem, ahogy tudtam. - Mindenki egyszerre nézett le a kezében tartott fekete bőröndre. - Mi az?
-Öhm... Az lehet nem fog beférni - közölte Dylan.
-Mi? Miért?
-Hát... Tele van már a csomagtartó.
-Hogy lenne már tele, tudom, hogy tök nagy. - Mia felnyitotta az autó hátulját, majd elkerekedett a szeme. - Madelyn?! Fogadjunk, hogy tiéd ez a ház méretű, rikító rózsaszín bőrönd!
-Öhm... nem.
-Akkor kié? Joshé?!
-Aha - bólintott Madelyn.
-Nagyon vicces vagy - dünnyögte Mia - Akkor berakjuk az enyémet a lábadhoz.
-Hé, nem az én bőröndöm!
-De a te hibád!
-Lányok - szólt közbe Dylan - Van egy láda a csomagtartóban, ha azt kivesszük akkor befér.
-Ó... nem is láttam - köszörülte meg a torkát Mia.
   Végül nagy nehezen beszendvedtük Mia cuccát is a kocsiba, majd fél tízkor sikerült elindulnunk.

Az út 2 óra hosszás volt. Az első órában még elvoltunk. Beszélgettünk, zenét hallgattunk, stb. Viszont utána már mindenki elkezdett unatkozni. Először ezt Mia mutatta ki nyilvánosan. Eléggé egyértelműen a tudtunkra adta:
-Unatkozok.
-Aludj - szólt Madelyn.
-Úristen, Madelyn ez egy nagyon jó ötlet! - lelkesedett Mia.
-Micsoda? - lepődött meg - Jól hallottam? Valami jót mondtál rám?
-Komolyan?! Véletlen volt - sápadt le Mia.
-Na, azért ne ájulj el, úgy teszek, mintha nem történt volna meg.
-Oké - bólogatott Mia boldogan.
-Jézusom - sóhajtott mellettem Ellie.
-Mia, amikor azt mondtam, hogy aludj, azt nem úgy gondoltam, hogy a vállamon - lökte le a rádőlt Miát magáról Madelyn.
-De így kényelmes!
-Mit csináltok? - fordult hátra a sofőr, Jason.
-Semmit - vágták rá egyszerre.

Végül épségben megérkeztünk. Amint megláttuk a nyaralót, mindannyian elcsodálkoztunk, mert az nagyon szép, és nagyon nagy volt.
-Na, akkor ezeket most hogy szedjük ki innen? - nyitotta ki Dylan a csomagtartót.
-Hát... - állt meg Josh mellette - Szerintem először Miáét szedjük ki.
-Oké. - Mia csomagját könnyen ki tudták venni az autóból.
-Az enyém nem is látszik Madelyné miatt - mondtam.
-Muszáj akkor az óriással kezdeni - sóhajtottak a fiúk.
   Együtt elkezdték ráncigálni Madelyn bőröndjét. Egy ideig az nem mozdult, de aztán hirtelen akkorát rántottak rajta, hogy kirepült, a másik 4 bőrönddel együtt. Egyedül Jason sporttáskája maradt az autóban.
-Na, végül is így könnyebben kivettük őket - nézett le Dylan a földön heverő bőröndökre.
-Ja. - Mindenki megfogta a saját cuccát, majd együtt bementünk a házba.
-Oké, szóval, 4 szoba van, osszuk fel, hogy ki kivel van - mondta Dylan amikor beléptünk az előtérbe.
   Tényleg akkora volt, mint egy normális ház (és szerintem szebb is), nem akkora mint egy kis nyaraló.
-Én Jasonnel leszek - jelentette ki Madelyn - Mia, te lehetsz Josh-al - vigyorgott.
-Haha - dünnyögött Mia.
   Végül 10 perc vitatkozás után úgy döntöttünk, hogy Mia Ellievel, Josh Dylannel, én pedig egyedül leszek. Igazából direkt úgy intéztem, hogy egyedül legyek, hogy Dylan átjöhessen éjszaka.
-Liv, biztos elleszel egyedül? - kérdezték.
-Aha - bólintottam.
-Oké. De majd később cserélhetünk - mondta Ellie.
-Oké - bólogattam.
   Mindenki saját szobája felé vette az irányt.
-Na akkor pakoljunk ki - sóhajtottam a nagy szobám közepén állva.
   Körülbelül 5 perce pakolhattam, amikor egyszer csak Dylant pillantottam meg az ajtóban. Neki volt támaszkodva az ajtófélfának, és mosolyogott.
-Jól elintézted, hogy egyedül legyél - lökte el magát az ajtótól, és lépett be.
-Meggyőző tudok lenni - bólintottam.
-És gondolom azért intézted így, mert szeretsz egyedül lenni, egy nagy szobában.
-Aha.
-Semmi köze nincs az egésznek hozzám - lépett felém pár lépést.
-Nem - néztem mélyen a szemébe.
-Oké - bólintott. Már eléggé közel állt hozzám. - Akkor rosszul gondoltam.
-Aha - próbáltam elfojtani a mosolyomat.
-Akkor most kimegyek - hajolt hozzám közel - És nem is jövök vissza.
-Örülök.
-Örülsz? - vonta fel a szemöldökét mosolyogva.
-Ühüm - bólogattam. Közelebb hajolt, egy pillanatra összeért egy kicsit a szánk, már azt hittem, hogy megcsókol, de hirtelen megfordult.
-Ezek után tényleg ne gyere vissza - dünnyögtem, mire felnevetett.
Folytattam a pakolást, majd amikor végeztem, megkerestem a többieket.