Változások

116. rész

 Az ötödik, tehát az utolsó napon eldöntöttük, hogy időben kelünk reggel, így sokat tudunk majd a tengerben lenni. Ja, jó terv volt. Kár, hogy nem jött össze.

Miután megreggeliztünk, rögtön indultunk a partra. Ott bekentük magunkat naptejjel, majd vártunk egy kicsit, amíg beissza.

-Ma hol ebédeljünk? - kérdezte Jason.

-Én valami tésztát ennék - mondta Ellie.

-Én is - értett egyet Madelyn.

-Én halat - szólt Mia.

-Igen, én is halat ennék - bólintott Josh.

-Én hamburgert - mondtuk egyszerre Jasonnel, és Dylannel.

-Jó, akkor most ne együtt együnk, hanem mindenki oda menjen, ahova akar - mondta Madelyn, mire mindannyian mondtuk, hogy „oké".

Egész délelőtt fürödtünk, majd - mivel viszonylag korán reggeliztünk - fél egykor már három különböző büfénél voltunk.

Miután kihozták a hamburgerünket, enni kezdtünk, és abban a pillanatban akkorát dörgött, hogy az összes ember felugrott a székében, aki éppen ebédelt. Valaki még el is ejtette a hot dog-ját, mire elég hangosan elkáromkodta magát.

-Remélem nem szakad ránk az ég - jegyeztem meg.

-Írtak mára vihart? - kérdezte Dylan.

-Nem tudom, elfelejtettem megnézni reggel - vonta meg a vállát Jason, éppen abban a pillanatban, amikor egy újabbat dörgött.

-Oké, szerintem haladjunk a kajálással - mondtam, mire mindhárman gyorsabban kezdtünk el enni.

De nem voltunk elég gyorsak. Még a negyede megvolt a hamburgeremnek, mikor elkezdett csepegni az eső.

-Oké, megnézem a radart - vette elő Jason a telefonját - Közben ti egyetek - tette hozzá.

Egy perc múlva felnézett a telefonjából.

-Vihar lesz - közölte - Nemsokára ideér egy nagyobb viharfelhő, úgyhogy szerintem menjünk, és szedjük össze a cuccainkat.

-Írok a többieknek - mondtam, miközben felálltunk az asztaltól.

Beírtam a csoportba, hogy jöjjenek a helyünkhöz, mert nemsokára ideér a vihar, majd elkezdtünk futni, mert egyre jobban csepegett az eső.

Amikor odaértünk a helyünkhöz, a többiek még sehol sem voltak.

-Nem igaz, egyszer válunk külön, és akkor van vihar - dünnyögte Jason - Mindegy, pakoljunk össze, mert eláznak a cuccok.

Összepakoltunk, és mikor végeztünk, pont akkor jelent meg Madelyn és Ellie.

-Miáék? - kérdeztük tőlük.

-Nem tudom, nem láttuk őket - felelte Madelyn.

-Akkor menjünk be egy fedett részre, és írjunk nekik, hogy oda jöjjenek - mondtam.

Egy, a bejárathoz közeli sátorhoz mentünk, ahol ruhákat, törülközőket, kalapokat, meg minden ilyesmit árultak.

-Írtam Miáéknak - szólt Madelyn.

5 perc múlva Josh és Mia is megérkezett, mindketten eléggé vizesek voltak.

-Hol voltatok? - kérdeztük tőlük.

-Becsomagoltattuk a kajánkat, mert nem volt időnk megenni, de így végül több idő lett, mert nagyon lassú volt a nő, szerintem amúgy nyugdíjas, csak bejjött egy napra, hogy minket szívasson - felelte Josh a szemét forgatva - Utána meg alig találtunk ide.