Változások

89. rész

Lentebb léptem egy lépést a lépcsőn, majd szorosan átöleltem Dylant, hiszen megcsókolnom nem lehetett.
-Gyönyörű vagy, Olivia - suttogta a fülembe.
-Te is jól nézel ki, Howland - mormoltam a nyakába.
   Végül elléptünk egymástól, és a szüleim felé fordultunk.
-Liv, már mindent elmondtunk kábé öt perccel ezelőtt, úgyhogy mehettek is. - Megöleltem őket mégegyszer, majd elindultunk.
   Egyébként megengedték, hogy Dylannél aludjak. Úgy sikerült őket meggyőznöm, hogy mondtam, hogy eredetileg Madelynnél aludtunk volna, csak végül megy hozzá Jason, így azt lefújtuk. Mondtam, hogy nem szeretném őket felébreszteni majd éjszaka, ha hazajövök, így könnyen beleegyeztek. Meg amúgy is, Dylanben valamiért megbíznak, úgyhogy semmi ellenvetésük nem volt.
   Megtorpantam, amikor Dylan elindult egy random fekete Suzuki felé.
-Nem jössz? - kérdezte.
-Öhmm... miért ülnék be egy idegen kocsijába? - zavarodtam össze.
-Mert ez nem egy idegen kocsija - vigyorgott - Hanem az enyém.
-Mi? - vontam fel a szemöldökömet - Ez komoly?
-Ja - bólintott - A tizenhetedik szülinapomra kaptam. Csak előtte párszor gyakoroltam vele az apámmal, mielőtt tényleg élesben használnám. -   Nem tudtam elsiklani afelett, hogy a nevelőapját simán apjának hívta.
-Miért nem mondtad? - kérdeztem.
-Nem tudom - vonta meg a vállát, majd kinyitotta az ajtót nekem, én pedig beszálltam a szinte teljesen új autóba. - Úgy gondoltam legyen meglepetés.
-Hát tényleg meglepett. Én még el sem kezdtem a jogsit.
-Nem baj, majd jövőre tudlak vinni én a suliba - mosolygott rám, majd elkezdett tolatni.
-Elég csak télen, szeretek gördeszkázni.
-Oké. - Elmentünk az utca végéig, azonban mielőtt kikanyarodtunk volna, Dylan félreállt az autóval az út szélén, majd felém fordult az egész testével, és szenvedélyesen megcsókolt.
-Erre vártam mióta megláttalak ebben a ruhában - mormolta két csók között.
-Ezzel én is így vagyok - mondtam, majd mégegyszer megcsókoltam, mielőtt tényleg elindultunk volna.
   Hét óra után pár perccel érkeztünk meg.
-Sziasztok! - köszöntem Miának, Madelynnek, Ellienek, Jasonnek, és... Joshnak. Aki nem is a gimibe járt.
-Hát te? - néztem rá kérdőn.
-Én hívtam meg - felelte helyette Mia.
-Ezért mondtál nemet Jakenek?
-Nem. Egyedül akartam jönni, azért utasítottam el. Csak közben Madelyn megzsarolt, hogy hívjam már meg Josh-t, mert ő meg így kimarad. Szóval meghívtam - vonta meg a vállát - De ez nem jelent semmit, mert csak a bejáratig jöttünk együtt, utána rögtön elengedtem a kezét.
-Nagyon rendes vagy, Mia - bólogattam - Mivel zsaroltad meg? - kérdeztem Madelyntől.
-Azért a zsarolás túlzás... inkább csak felvilágosítottam - javított ki.
-Ja, értem - fojtottam el a mosolyomat.
-Keresünk valamit inni? - nézett rám Dylan, mire bólintottam. Megfogta a kezem, majd elkezdett vezetni a tömegben az asztalok felé, ahol a kaják voltak.
-Nézzétek, tisztára olyan mintha egy pár lennének! - hallottam meg a lányok sustorgását a hátunk mögött, mire hátrafordultam, és amolyan „hallok.", és egyben gyilkos pillantást löveltem feléjük, de őket ez nem hatotta meg, hanem csak nevettek. Végül a szememet forgatva, de mégis kicsit mosolyogva mentem Dylan után.
-Ugye nem baj, hogy fogjuk egymás kezét? - suttogtam.
-Nézz körbe. Itt a párok fele fogja egymás kezét, azok is, akik amúgy nincsenek együtt. - Végigfuttattam a termen a tekintetem. Igaza volt. - Meg igazából felőlem Josh kezét is megfoghatod, vagy akár Mr. Adamsét is - mondta, mire halkan felnevettem.
   Mindketten elvettünk az asztalról egy-egy üdítős poharat, és ki is ürítettük a tartalmát.
   Felhangzott egy pörgősebb dal, aminek a címét nem tudom, viszont hallottam már valahol.
-Nézd! - mutatott Dylan a táncolók irányába. Azt láttam, hogy Ellie éppen Liammel táncol, Jason és Josh egy helyben állnak, és... és nézik ahogy Madelyn éppen vonszolja Miát a tánctérre.
-Megyünk mi is? - kérdezte Dylan.
-Miával harcolni? - néztem rá furcsán, mire ő felnevetett.
-Nem, táncolni.
-Ja, persze. De először azért menjünk el Miáért, mert úgy tűnik a fiúk nem fognak segíteni Madelynnek.
   Odamentünk hozzájuk, és segítettem Miát a tánctérre csalni. Csak én nem húzógattam össze-vissza, hanem próbáltam meggyőzni.
-Figyelj, ha most jössz, akkor veszek neked egy új fülest, mert az mondtad, hogy a mostani elromlott. - Nem hatotta meg. - Egy új fekete ruha?
-Komolyan Liv? Egy ruha? Ez az eddigi legrosszabb próbálkozásod - nézett rám Madelyn.
-Nincs több ötletem - tártam szét a karom - Nem akartok segíteni? - fordultam Jasonhöz, Josh-hoz, és az Inkább Csak Néző Vagyok, Kösz klub új tagjához, Dylanhez.
-Hagyjátok már, nem akar táncolni és kész - mondta Dylan.
-Köszönöm! - szólt Mia.
-Szívesen.
-Mindig jönni szokott, csak kell neki egy kis löket, hidd el - győzködte Madelyn.
-Jól van, elhiszem - nevetett fel Dylan.
   Végül nem tudom, hogy, de sikerült meggyőznünk Miát, és mire már lement három szám, végül mi is táncolni kezdtünk.

Szinte egész este roptuk. Sokszor lekértük egymást, így végül táncoltam Dylannel, Jasonnel, Josh-sal, Liammel, és még egy évfolyamtársunkkal, Adammel is.
   Éppen pihentünk, amikor hirtelen beraktak egy lassú dalt. Összenéztünk Dylannel.
-Táncolunk? - nyújtotta felém a kezét, mire mosolyogva belecsúsztattam a tenyerem az övébe.
-Megyünk mi is? - hallottam meg Madelyn hangját mögöttünk.
-Persze - sóhajtott Jason.
-Mia? - kérdezte Josh.
-Felejtsd el - mondta Mia, mire Josh felnevetett.
   Követtem Dylant, majd amikor megállt a tánctéren, én is megálltam.
   Szembefordultunk egymással, majd   Dylan megragadta a derekamat, és közelebb húzott magához. Átkaroltam a nyakát, és a fejemet ráhajtottam a vállára, kihasználva, hogy most feltűnésmentesen lehetünk egymás közelébe.
   Mindketten ringatózni kezdtünk a dal ritmusára. Elnéztem oldalra, és elkerekedett a szemem.
-Nézd! - suttogtam. Dylan elfordult arra, amerre én is néztem.
-Úristen, Mia és Josh komolyan táncolnak? El sem hiszem.
-Én sem - nevettem fel halkan. Megláttam Elliet és Liamet is a táncolók között, ahogy Madelynt és Jasont is.
-Szerintem nekem van a legjobb párom ebben a teremben - suttogta a fülembe, mire elmosolyodtam.
-Ezt én is elmondhatnám magamról. - Dylan mégközelebb húzott magához, mire én szorosan behunytam a szemem, és csak a dalra, és a barátomra koncentráltam.
-Olivia - szólt Dylan halkan, mire kinyitottam a szemem, és... azt láttam, hogy Ellie és Liam csókolóznak!
   Megkerestem a szememmel Madelynt és Miát a teremben. Valószínűleg ők is látták az egész jelenet, mert először Miával, majd Madelynnel akadt össze a tekintetünk. Mindannyiunknak ki volt kerekedve a szeme, majd egyszerre mosolyodtunk el.
-Ha vége a dalnak letámadjuk - olvastam le Madelyn szájáról, mire bólintottam, majd visszahajtottam a fejem Dylan vállára.

A bál 11-ig tartott. Őszintén, én még maradtam volna, dehát mégiscsak a suliban volt.
   Elköszöntünk egymástól, majd mindannyian utunkra indultunk. Madelyn Jasonnél aludt, így ők együtt mentek. Elliet hazavitte Liam, Miát pedig hosszú győzködés után Josh.
-Mehetünk? - nyújtotta felém Dylan a karját.
-Igen - fogtam meg a kezét.
   Autóval hamar megérkeztünk.
-Még szoknom kell, hogy vezetsz - jegyeztem meg, amikor beléptünk a házba, majd megsimogattam az éppen felém érkező BonBont.
-Bocsi BonBon, őt most egy kis időre elrabolnám - ragadta meg Dylan a karomat. Integettem a kutyának, mert egy ideig szerintem nem találkozunk, majd követtem Dylant, aki felvezetett az emeletre.
   Amint beléptünk a szobába, becsuktuk magunk mögött az ajtót, majd rögtön megcsókoltuk egymást.
   Dylan elkezdte puszilgatni a nyakam, majd a fejével intett, hogy forduljak meg.  
   Úgy is tettem, ő pedig a ruhám cipzárjához nyúlt, és elkezdte lassan lehúzni azt.
   Finoman lefejtette a vállamról a ruhát, majd kibújtatott belőle, aztán újra maga felé fordított
-Nagyon szép ez a ruha, de már alig vártam, hogy levehessem rólad - suttogta a fülembe, miközben végigcsókolta az államat.
   Az öltönyéhez nyúltam, majd kibújtattam belőle. Aztán elkezdtem kigombolni az ingét, amit ő megbabonázva figyelt, majd amikor végeztem, felkapott az ölébe, aztán gyengéden lefektetett az ágyra.
   Rámhajolt, majd újra és újra megcsókolt, miközben a keze bejárta az egész testemet.
   Szépen lassan megszabadított az utolsó ruhadarabjaimtól, ahogy én is őt az övéitől.
-Csodálatos vagy - suttogta a fülembe, miközben én beharaptam a számat, annak következtében, amit éppen Dylan csinált a kezével velem, majd a lepedőbe is belemarkoltam, amikor lentebb mászott az ágyon, szétnyitotta a lábam, és...
   Szorosan behunytam a szemem, és a világot kizártam, teljesen elvesztem Dylan érintésében, és most már én is azt mondogattam, hogy „csodálatos vagy".