Változások

74. rész

Szombat délelőtt olvastam, délután pedig tanultam, mielőtt elmentem Dylanhez.   Aztán amikor azzal is végeztem, újra elővettem a könyvem.
   Mivel ki akartuk vinni BonBont sétálni, azt mondtam a szüleimnek, hogy 5-re megyek Dylanhez, kimegyünk sétálni, majd megint ott alszok a lányoknál.
   Éppen a The ​Love Hypothesis-nek olvastam nagy nyugodtan az utolsó oldalait, amikor valaki - Lily - berontott a szobámba.
-Liv! - ült le mellém az ágyra.
-Hm? - csuktam be a könyvet.
-Nincs esetleg valami mesélnivalód? - húzta fel a szemöldökét. Jaj, ne.
-Nincs - vágtam rá.
-Ahj, ne szívass már, most hívott Ellie, tudok a dologról!
-Milyen dologról? - kérdeztem adva az értetlent.
-Hát a csókról! - felelte - Nem akartad volna elmesélni?
-Nincs benne semmi érdekes.
-Már hogyne lenne!? - förmedt rám - Mesélj!
-Lily - fordultam felé - Ez nem jelentett semmit. Csak a játék kedvéért csókoltuk meg egymást. Nem azért mert mi azt akartuk.
-De azt akartátok - szólt közbe, de én figyelmen kívül hagytam.
-Ha magunktól csókoltuk volna meg egymást, az nyilván más lenne. De nem magunktól csináltuk, szóval így nem számít.
-Ahj, de azért mondd már el, hogy milyen volt! - kérte.
-Semmi különös - vontam meg a vállam.
-Liv - húzta össze a szemét - Nekem nem tudsz hazudni - Hát...
-Jó - sóhajtottam - Bevallom, élveztem. De nem jelentett semmit. Egyikőnknek sem.
-Jól van, nem érdekel - fonta össze Lily maga előtt a karját - Hazudozz csak! A végén majd meglátjuk, hogy kinek volt igaza - mondta, majd felállt és kiviharzott a szobából, mire egy nagy sóhaj hagyta el a számat.

Délután 5-kor átmentem Dylanhez. Már a kapuban várt, kezében a pórázzal, ami BonBon-on volt.
   Leguggolva megsimogattam a kutyát, majd üdvözlésképpen egy gyors puszit nyomtam Dylan szájára, mielőtt bárki meglátná.
-Mehetünk? - kérdezte, mire bólintottam.
Elindultunk az utcán.
-Emlékszel, amikor télen még úgy sétáltunk egymás mellett mint barát meg barát? - kérdeztem egy kis idő múlva.
-Igen - bólintott mosolyogva - Most meg... Nyíltan mint barát meg barát, de titokban annál jóval több - nézett rám séta közben.
-Hát... ha belegondolsz, titokban már akkor is több volt. Csak akkor még előttünk is titok volt - mondtam. Dylan elgondolkodott, majd végül egy kis idő után halkan megszólalt:
-Most szívesen megfognám a kezedet.
-Ne aggódj, az este folyamán lesz még rá alkalmad - mondtam, mire elmosolyodott, majd átnyújtotta nekem BonBon pórázát, amit én elvettem.

Körülbelül 6-kor már visszamentünk a házba. BonBon elterült a szőnyegen, amint beért a nappaliba, mire elmosolyodtam. Nem bírja a hosszú sétákat.
-Szeretnél főzni valami finomat? - kérdezte Dylan.
-Persze - bólintottam.
Nekiálltunk rakott krumplit csinálni. Jó volt Dylannel együtt főzni. És ezúttal nem vágtam el a kezemet!
   Amint elkészült a kaja, és egy kicsit kihűlt, nekiálltunk enni.
-Jó étvágyat - mondtam.
-Jó étvágyat - mosolyodott el.
Körülbelül a felénél járhattunk a kajának, amikor Dylan közelebb csúsztatta az asztalon a kezét az enyémhez, majd ujjait rákulcsolta az enyémekre. Kézenfogva ettünk tovább. Plusz én vigyorogva.

Úgy voltunk vele, hogy jobb hamarabb letudni a fürdést, ezért mindketten gyorsan letusoltunk.
    Amíg Dylan volt a fürdőben, én a szobájában, az ágyon fekve vártam rá.
   Aztán amikor bejött, leraktam a telefont, és felnéztem rá. Most szerencsére volt rajta ruha. Egészen pontosan pizsama. Ami rohadtul jól állt neki.
-Miért vagy sokkal vonzóbb pizsiben? - kérdeztem, mire Dylan felnevetett, majd lefeküdt mellém, és egyik karjával átölelt.
-Nem, tudom, te mondd meg - adott egy puszit a fejemre.
-Én nem tudom megmondani - szóltam.
Pár percig még pihentünk az ágyon egymást átölelve, majd végül én törtem meg a csendet.
-Nincs más olyan helyiség a házban -a jakuzzin kívül-, amit még nem láttam, és érdekes lehet számomra? - kérdeztem.
-Tulajdonképpen van.
-Igen? - csillant fel a szemem - És mi?
-Gyere - kelt fel az ágyról, majd megfogta a kezemet, és kivezetett a szobából.

A hátsó kertbe vitt. Ott még sosem jártam korábban. Egy nagy sátor állt az udvar közepén, ahová éppen tartottunk.
-Ott mi van? - kérdeztem Dylant, de ő nem válaszolt.
   Aztán amikor beléptünk a helyiségbe, teljesen elakadt a lélegzetem. Ugyanis egy (kivilágított!) úszómedence állt ott!
-Erről eddig miért nem szóltál?? - fordultam Dylan felé.
-Vártam a megfelelő pillanatot - vonta meg a vállát.
-Nem hoztam fürdőruhát!
-Várj! - engedte el a kezemet Dylan, majd eltűnt a szemem elől.
   Amíg vártam rá, a gyönyörű medencét néztem.
-Tessék - nyújtotta felém Dylan azt a pólót és shortot amit legutóbb is viseltem.
   Egyébként elmondta, hogy azért van a sátor, hogy télen is lehessen használni a medencét (ahol ő általában edzeni szokott), nyáron pedig mindig leengedik a sátrat, hogy szabad levegőn lehessen úszkálni.
   Kicsit bemelegítettem a karom miatt.
-Mehetünk? - kérdezte Dylan, mire bólintottam. Megfogtuk egymás kezét, majd nekifutásból beleugrottunk a vízbe.
   Amikor felbuktunk a felszínre, mindketten kifésültük az arcunkból vizes hajunkat. Sajnáltam, hogy nem láthattam Dylannek ezt a mozdulatát slowmo-ban. Biztos nagyon jól nézne ki.
-Tudsz szaltózni? - kérdezte.
-Igen - feleltem.
-Akkor gyere. - Kiszállt a vízből, majd karját nyújtva engem is kihúzott.
Megálltunk a medence szélén.
-Három - kezdte a számolást.
-Kettő - folytattam.
-Egy - mondtuk egyszerre, majd mindketten egy szaltóval beleugrottunk a vízbe.
-Ügyes voltál, Olivia - dicsért meg Dylan, amikor feljöttünk a víz alól - Még egy kör? - kérdezte, mire bólintottam.
Szaltózgattunk még párat, több fajta módszert is kitaláltunk. Majd végül a vízben maradtunk. Úsztunk pár hosszt, majd megálltunk a medence közepén.
-Megmutathatom, hogy még emlékszem, hogy kell háton lebegni kéz nélkül? - kérdeztem.
-Persze - bólintott. Elkezdtem a hátamon lebegni, amit Dylan mellettem figyelt. Behunytam a szemem, úgy próbáltam koncertálni, hogy minél tovább fentmaradjak a vízen.
-Lássuk meddig bírod - hallottam Dylan hangját tompán (a víz miatt).
Egészen sokáig bírtam VOLNA, de körülbelül egy perc múlva Dylan közelebb úszott hozzám, majd elkezdte gyengéd csókokkal beborítani az arcomat.
-El fogom rontani - motyogtam még mindig csukott szemmel.
-Csak kicsit nehezítek, különben örökké itt fogsz lebegni - felelte, még mindig puszilgatva.
   Dylan az arcomat csókolgatta, én pedig próbáltam fent maradni. Ám amikor ajka hozzáért az enyémhez, teljesen kizökkentem a ritmusból, így konkrétan elsüllyedtem volna, ha Dylan nem kap el, és fogja át a derakamat. Szembefordított magával, és közelebb húzott magához.
-Köszönöm - néztem a szemébe - Bár a te hibád, hogy majdnem megfulladtam.
-Pedig nem is csináltam semmit - rázta meg a fejét, majd mégjobban átfogta a derakamat, és a nyakamat kezdte el csókolgatni.
-Puszilgattál - közöltem - Most is azt csinálod.
-Nem értem miről beszélsz. - Száját rátapasztotta az enyémre.
-Szörnyű vagy - mondtam, amikor elhajolt tőlem, mire ő felnevetett.

Körülbelül még fél órát maradtunk a medencében, majd visszamentünk Dylan szobájába. Mindketten tiszta vizek voltunk.
   Dylan szekrényében kerestem éppen egy számomra ideális pólót, amikor egyszer csak két kar fonódott a derakam köré. Dylan hátulról magához húzott, majd belepuszilt a nyakamba.
   Megmerevedtem a keresgélés közben, és a szívem őrülten kezdett el verni, amikor Dylan a vizes pólóm aljához nyúlt, majd elkezdte lehúzni rólam azt.    Felemeltem a karomat, így ő könnyedén ki tudott bújtatni a ruhadarabból. Majd a földre dobta, és egyik ujját végighúzta a gerincem vonalán, mire a lábaim elgyengültek, és szerintem konkrétan összeestem volna, ha a másik kezével nem karolja át a derakamat. Majd a (szintén vizes) melltartómhoz nyúlt, és könnyedén kicsatolta azt, ami végül ugyanarra a sorsra jutott, mint a pólóm.
   Szembefordultam vele, majd rögtön megcsókoltam. Elkezdtem hátrálni az ágy felé, magammal húzva őt, egy pillanatra sem szakadva el az ajkaitól. Lefeküdtem a hátamra, majd magamra húztam Dylant, akiről időközben már levettem a pólót. Felemeltem az államat, amikor elkezdte csókolgatni a nyakamat, miközben én jobban átkaroltam őt, és a tarkójánál a hajába túrtam.