Változások

80. rész

Ma megyünk túrázni. Sunfieldhez viszonylag közel van egy város, ahol van lehetőség a túrázásra. Annyira nem nagyok ott a hegyek, de elsőre (legalábbis Miának és Ellienek ez az első túrázásuk elmondásuk alapján) nem is akartunk olyan hosszú túrát. Bár lehet a kettő lánnyal így is egész nap el fog tartani ez a kirándulás.
   Délben értünk oda a helyszínre.
-Készen álltok? - nézett körbe Jason a társaságon, mire mindenki bólogatott, kivéve emos barátnőmet, aki a fejét rázta.
-Ezt nem gondoltuk át - sóhajtott Madelyn.
-Most ezzel rám céloztál? - fordult felé Mia.
-Ki tudja? - tárta szét a karját Madelyn.
-Na majd meglátod, hogy milyen jól teljesítek!
-Úgy legyen - mondta Madelyn.
   Hát... nem úgy lett. Először még nem volt sem emelkedő, sem lejtő, csak mentünk egyenesen. Ezt még Mia és Ellie is bírta. Aztán amikor jött egy kisebb emelkedő, Mia megtorpant.
-Én ide fel nem megyek!
-Ne hülyéskedj már, ez még semmi! - szólt Madelyn.
-Miről beszélsz? Ez egy emelkedő! És fárasztó!
-Mia - mondtam - Van egy rossz hírem... még lesz pár ilyen a túra során - közöltem.
-De ne már! - nyöszörgött.
-Jézusom, minek hoztuk el őt egyáltalán? - fogta a fejét Madelyn.
-Miatta, meg Ellie miatt vagyunk itt - szólt Jason.
-Ja, tényleg...
-Gyere, ha én is megbírom csinálni, akkor te is! - ragadta meg Ellie Mia karját, és kezdte el felhúzni az emelkedőn.
-Hagyjál már! - kiáltott Mia.
   Végül nagy nehezen sikerült elindulnunk.
   Mentünk körülbelül tíz percet csöndben, amikor Mia megint megszólalt:
-Mennyi van még hátra?
-Nem akarod tudni - felelte Josh, aki a térképfelelős volt.
-És mikor lesz végre lejtő? - kérdezte Ellie.
-Nemsokára. De utána megint emelkedő.
-De jó - sóhajtott egyszerre a két lány.
   Amikor jött egy kicsit könnyebb rész, akkor egy ideig Mia és Ellie nem nyávogtak, és nem lihegtek úgy mint egy kutya - ez körülbelül 20 percig tartott, ami szerintem elég jó teljesítmény.
  Viszont egyszer csak jött egy meredek rész. Volt benne egy kis emelkedő, és még az út is keskeny volt. Én annyira nem lepődtem meg, mert már sokszor voltam túrán, és láttam már ennél rosszabbat, Mia és Ellie viszont elsápadtak.
-Én nem megyek tovább! - mondta Mia.
-Én sem! - szólt Ellie.
-Komolyan mondom, mindjárt lelöklek titeket a szakadékba, ha nem fejezitek ezt be! - fenyegetőzött Madelyn.
-Vagy inkább én téged! - kontrázott Mia.
-Na, gyere csak ide! - indult el felé, mire Mia felsikított.
-Nyugi! - kapta el Jason a barátnője karját, és húzta vissza - Legyen az, hogy mivel ez egy nagyon "halálos" szakasz, mindenki megfogja valaki kezét, és akkor Mia biztonságban érezheti magát.
-Oké - kulcsolta rá Madelyn az ujjait Jasonéira.
   Elnéztem a mellettem lévő Dylanre. Egyszerre elmosolyodtuk, majd megfogtuk egymás kezét.
-Na nehogy már nekem jusson a kettő szerencsétlen! - háborodott fel Josh.
-Ezt meg sem hallottam - dünnyögte Mia.
-Sajnálom Josh, részvétem - vonta meg a vállát Madelyn.
-Kösz - morogta Josh.
   Elindultunk kézenfogva a „halálos, és meredek" úton. Néha-néha hátranéztem a mögöttünk haladó Josh-ékra, hogy meggyőzödjek róla, hogy élnek-e még. Josh jobb kezével Miát, a másikkal meg Elliet fogta.
   Hirtelen elcsúsztam a leveleken, és elestem volna (bele a sárba), ha Dylan nem fogja erősen a kezemet, és ránt vissza, majd karolja át a derekamat, és tartja meg az egyensúlyomat.
-Köszi - néztem a szemébe, mire elmosolyodott.
-Látjátok milyen veszélyes!? - hallottam meg mögöttünk Mia hangját. Senki sem reagált rá, csak haladtunk tovább.
Időközben elhagytuk a veszélyes részt, és mindenki elengedte a másik kezét (kivéve Madelyn és Jason) - sajnos. Legszívesebben tovább szorongattam volna Dylan kezét. De nem lehetett.
   Fél három körül megálltunk pihenni, mert egyesek (vajon ki?) nyöszörögtek.
-Eszek egy szendvicset - vágta le magát Mia egy kőre - Kell az energia, nagyon elfáradtam.
-Én is - sóhajtott Ellie.
-Puhányok - ült le Madelyn Mia mellé. Viszont túl kicsi volt az a kő kettőjüknek.
-Hülye! Lelöksz! - kiáltott fel Mia, amikor majdnem eldőlt oldalra.
-Elférünk ketten is.
-Nem! Keress magadnak egy követ, ez az enyém! - lökte meg a könyökével Madelynt.
-Mia! Leesek!
-Nem is baj - mondta Mia, majd megint készült támadni, de Jason közbeszólt:
-Madelyn, gyere, itt van egy másik kő.
-Jövök - szólt Madelyn, majd felállt, és mielőtt arrébb sétált volna, még egy utolsó szúrós pillantást vetett Miára.
-Hah, én nyertem! - jelentette ki Mia ünnepélyesen.
-Ne örülj magadnak annyira - forgatta a szemét Madelyn.
Végül mindenki evett egy-egy szendvicset, majd továbbhaladtunk.

-Már csak pár perc, és vége - jelentette ki Josh négy óra körül.
-Hála az égnek! - emelte fel a kezét a magasba Mia boldogan.
   Már a végén a két vérbeli túrázó is belejött, csak motiváció kellett nekik.
   Aztán amikor Ellie és Mia megpillantották az autót, amivel jöttünk, felcsillant a szemük.
-Nézd, Ellie! Ott van a kocsi! - kiáltott fel Mia.
-Túléltük! - jelentette ki Ellie, majd mindketten el kezdtek szaladni az autó felé.
-Persze most már tudtok futni - jegyezte meg Madelyn, amikor odaértünk mi is a parkolóba.
-Nem! Nem tudok! Meghalok! - szólt fáradtan Mia, nekidőlve a kocsi oldalának.
-Fáj a lábam - mondta Ellie.
-Nekem is. Jason! Nyisd ki az ajtót! - Jason elővette a zsebéből a kulcsot, majd kinyitotta az autót. Mia és Ellie rögtön beültek a 7 személyes autóba. (ami amúgy Jason apukájáé).
-Soha többet nem jövök túrázni - mondta Mia, amikor beültünk melléjük.
-Hát én se veletek - dünnyögte Madelyn.
-Van egy rossz hírem: még az osztálykiránduláson fogunk együtt kirándulni - szólt Dylan.
-Ne már! - nyöszörgött egyszerre Mia, Madelyn és Ellie, mi, többiek pedig mind felnevetettünk.

***

Egy kis közvélemény-kutatás: ti nem bánjátok, hogy ilyen sok rész van? Csak mert még van egy csomó ötletem, hogy hogy lehetne folytatni ezt a könyvet, és kíváncsi vagyok a véleményetekre. Légyszi írjatok le, hogy ti mit szeretnétek, mert kíváncsi vagyok! (Bár már ezt a könyvet ígyis-úgyis befejezem, mert szeretem írni, plusz ha már egyszer elkezdtem, akkor nem hagyom abba.)
   100 rész minimum lesz szerintem, mivel majd a történetben még csak most lesz nyár, amivel kapcsolatban már van egy-két dolog a fejemben...

xx Hanna