Változások

30. rész

Egész este nem aludtam semmit, végig forgolódtam, és gondolkodtam. Bármennyiszer becsuktam a szememet, rögtön eszembe jutott valami hülyeség, amiért megint elkezdtem gondolkodni és forgolódni.
Végül hajnali 5 órakor nem bírtam tovább, lerúgtam magamról a takarót, és lementem a konyhába. Csináltam magamnak egy kávét, majd leültem a kanapéra, és a kávémat iszogatva elkezdtem halkan TV-zni, de az sem kötötte le a figyelmemet, sőt inkább csak idegesített, ezért végül kikapcsoltam, és elkezdtem készülődni. Életemben először nem kellett rohannom, hanem nyugodtan megcsinálhattam a sminkemet, és egy tök jó outfitet sikerült összeállítanom. Ha már belül kicsit megviselt vagyok, akkor legalább kívülről jól nézzek ki, nem?
7-kor kész is lettem, ezért lementem a konyhába azzal a szándékkal, hogy reggelizek, de mivel egy falat sem ment le a torkomon, végül inkább elmentem fogat mosni. A fürdőszobában összetalálkoztam Lilyvel, de ő direkt rám sem nézett.
-Meddig fogod még játszani a sértődöttet? - kérdeztem. Nyilván nem válaszolt - Jól van, ignorálj te is - forgattam a szememet.
7:20-kor kész lettem, ezért addig felmentem a szobámba és olvastam, majd végül 7:35-kor nyugodtan elindultam, így 8-ig be is értem a suliba, sőt még egy kicsit korábban is érkeztem.

Miután vége lett az összes órának, senki sem ment haza, mivel ma délutánra volt megbeszélve az első táncpróba. Mindenki lement a tornaterembe, és ott vártuk Emilyt és Madelynt, mivel elvileg ők most a főnökök.
Leültem Miával és Ellievel a földre, és úgy vártunk. Dylan nem sokkal utánunk ért be a terembe, majd körbenézett, és végül megállapodott a tekintete rajtunk. Tanácstalanul nézett ránk, nem tudta, hogy odajöjjön-e, mivel egész nap egymáshoz sem szóltunk. Mivel Ellie bátorítóan felé integetett, végül odajött, és mivel csak mellettem volt hely (A falnál Ellie ült, ezért mellé nem tudott ülni; Ellie mellett Mia, én pedig Mia mellett ültem, így nem volt más választása), mellém ült. Ellie Miával beszélgetett, én és Dylan pedig némán ültünk egymás mellett. Mindketten hátunkat a falnak döntöttük, így ültünk egymás mellett.
Végül már nem bírtam tovább, Dylan felé fordultam, fejemet továbbra is a falnak döntve. Ő ezt érzékelte, ezért érdeklődve nézett rám.
-Igazából nem tudom, hogy mit mondjak, csak már nem bírtam tovább magam elé bámulni... - mondtam.
-Oké - nevetett fel Dylan.
Egyikőnk sem szólalt meg, csak bámultunk egymásra perceken át.
-Olivia, én értem, hogy kicsit kínosnak találtad azt, hogy ültünk egymás mellett, egymásra sem nézve, de... nem tudom, hogy ez mennyivel jobb - szólalt meg Dylan. Először csak furán néztem rá, de végül nem bírtam tovább, és elnevettem magamat. A tenyerembe temettem az arcomat, és úgy röhögtem, mert egyszerűen nem tudtam abbahagyni.
-Mi az? Ennyire vicceset mondtam? - nézett rám Dylan mosolyogva.
-Nem, csak... - nevettem továbbra is. Végül nagy nehezen befejeztem a röhögést, és épp időben, mert megérkezett Madelyn és Emily.
-Mindenki, felállni, kezdünk! - tapsolt párat Madelyn.
-Na, máris kezdi - dünnyögte Mia, miközben feltápászkodott.
Madelyn és Emily mindenkit beállítottak a kezdő pozícióba; én Dylan és Liam mellé kerültem, mert egy fiú, egy lány a sorrend.
Madelyn nagy előszeretettel dirigált, Emily pedig mindenkinek segített, hogy hogyan kéne az éppen új tánclépést helyesen csinálni. Összesen háromnegyed órát próbáltunk, és igazából még csak az elejét tanultuk meg, az öt és fél percből megy eddig 45 másodperc. És az sem tökéletesen... Na mindegy, még van 2 hetünk. Annyi táncsak elég.
A próba végén már mindenki ment volna haza, amikor Madelyn mindenkit megállítot.
-Hová siettek? Szeretnék kérni valamit. - Mindenki megállt, ezért Madelyn folytatta - Tehát, a koreó következő három perce párban lesz. Úgy lesz, hogy az elején 45 másodperc egyedül, három perc párban, utána meg a végén egyedül. Mivel pont kijön úgy, hogy fiú-lány párosok legyenek, fiú-lány párosok lesznek. Szóval légyszi döntsétek el, hogy ki kivel lesz, ne holnap, a próbán kelljen. Köszi - fejezte be Madelyn. A tornaterembe mindenki elkezdett magának párt keresni, ezért nagy hangzavar lett. Én még fel sem fogtam a hallottakat, mire Dylan köré hirtelen vagy 10-en gyűltek. Láttam, hogy szinte fellökik, annyira mindenki az ő párja akar lenni. Dylan kétségbeesetten pillantott körbe, majd végül összetalálkozott a tekintetünk, ő pedig elmosolyodott. Leolvastam a szájáról, hogy mindenkitől bocsánatot kér, majd végül elindult felém. Amikor odaért, mosolyogva állt meg előttem.
-Leszel a párom, Olivia Graves? - kérdezte. Magamban jót derültem azon, hogy úgy csinál, mintha éppen valami nagy dologra kérne fel, végül szintén mosolyogva válaszoltam:
-Örömmel - bólintottam - Bár én már nem tudok rajtad kiigazodni, Dylan Howland...
-Miért? - ráncolta a szemöldökét.
-Hát, mert... Nem tudom, egész délelőtt nem szóltál hozzám, most meg hirtelen megint kedves vagy - mondtam ki az igazságot.
-Á, szóval akkor ezért hívott fel Lily tegnap este, úgy tűnik panaszkodtál neki...
-Mi? Felhívott? - kerekedett el a szemem.
-Igen - bólintott - Megfenyegetett, hogy ne merjek veled játszadozni, mert... Mit is mondott? Ja, igen letépi a fejemet. És ne legyenek hangulatingadozásaim, mert nem vagyok kamasz, meg ilyesmi; ja és ha megbántalak, akkor örökre meg fog utálni, és tesz róla, hogy te is megutálj. Mit is mondott még? - gondolkodott - Ja, igen, hogy még jelenleg bír, és, hogy ez ne is változzon meg. Meg, hogy ő egyébként nekem szurkol, bár ezt őszintén, nem tudom, hogy mire mondta... Ja, és egyébként szólt, hogy ez a beszélgetés szigorúan titkos, szóval ha elmondom neked, letépi a fejemet megint, mert egyébként most rosszban vagytok, szóval nem is szabadna, hogy érdekelje őt, hogy mennyire elcseszel mindent, szóval ja, légyszi, ne mondd el neki, hogy én ezt elmondtam neked, mert elvileg még bír, nem akarom, hogy ez megváltozzon - fejezte be. Döbbenten néztem Dylanre, meg se tudtam szólalni. Lily komolyan képes volt konkrétan megzsarolni Dylant?
-És... - kerestem a szavakat - Hatott rád Lily fenyegetése? - néztem rá kicsit félve. Dylan elmosolyodott, megfogta a kezemet, és magához húzva átölelt. Kicsit meglepődtem, majd szorosan behunytam a szememet, és mélyen beszívtam Dylan illatát.
-Hatott Olivia, hatott - suttogta a fülembe.
-Tudod... a kapcsolatunkat egy hullámvasútként tudnám jellemezni... - gondolkodtam el. Dylan halkan a nyakamba nevetett, amitől libabőrös lettem, majd elengedett, és a szemembe nézett.
-Maradjon most már magason az a hullámvasút, oké?
-Oké - mosolyodtam el. Hirtelen mögöttünk taps hangzott fel, ezért mindketten értetlenül fordultunk a hang irányába. Madelyn, Mia és Ellie még mindig ott voltak a tornateremben, a többiek már mind elmentek, de őszintén, ez fel sem tűnt...
-Na, most, hogy végre hajlandóak vagytok megint egymáshoz szólni, indulhatnánk, mert még délelőtt megbeszéltük, hogy elmegyünk ebédelni, bár őszintén ez már vacsora is lehetne... - dünnyögte Madelyn.
-Ja, egyetértek Madelynnel - bólogatott Mia - Kivételesen... - tette hozzá.
-Halljátok, ők itt akartak hagyni titeket, csak lebeszéltem őket. Madelynt azzal sikerült meggyőznöm, hogy végighallgathat egy beszélgetést, amihez amúgy semmi köze - mondta Ellie.
-Ja, végül maradtam, mert végre beteljesülhetett az egyik álmom - vigyorogott Madelyn. Dylannel összenéztünk, végül megvontuk a vállunkat, és mindketten elindultunk a lányok után, akik már kimentek a tornateremből.