Változások

54. rész

Dylan csinált rántottát, ezért azt reggeliztünk. Amint végeztünk, már mentem volna fel a szobába, de Dylan utánam szólt.
-Olivia, várj!
-Igen? - fordultam felé.
-A kötésedet le kell cserélni - mondta.
-Igaz...
-Maradj itt, hozok kötszert - indult el a nappaliba.
   Amíg Dylan elment, felültem a bárpultra, mert úgy jobban elér, mintha a székre ülnék.
-Itt vagyok - jött be Dylan a konyhába.
   Megállt előttem, majd elkezdte leszedni a kezemről a tegnapi kötést.
   Minden egyes mozdulata óvatos volt; hihetetlen gyengédséggel bánt a sebemmel.
-Kész - jelentette ki Dylan - Gyere - tárta szét a karját, én pedig a kezem átkulcsoltam a nyaka körül. Igazából szerintem magamtól is le tudtam volna szállni, de végülis úgy egyszerűbb ha Dylan leemel.
-Dylan... Az baj, ha még nem akarok hazamenni? - Nagyon jó volt nekem ott, Dylannél. Nem gondoltam egyáltalán Benre, nem jutott eszembe mennyire átvert engem. Azonban biztos vagyok benne, ha hazamennék, megint beférkőzné magát a gondolataimba az a féreg.
-Nem baj, Olivia. Maradhatsz, amíg akarsz. De... szólj a szüleidnek, hogy délelőtt semmiképp ne várjanak haza - mondta.
-Oké. Felhívom anyát - szóltam.
   Kimentem a nappaliba, és tárcsáztam anyut. Rögtön felvette.
-Szia anya - köszöntem.
-Szia.
-Csak azért hívlak, mert délelőtt még biztos nem megyek haza - mondtam.
-Ez azt jelenti, hogy lehet, hogy délután sem? - kérdezte.
-Hát... igen - vallottam be.
-Jól van, maradhatsz ha szeretnél. De azért ne költözz oda Dylanhez, este gyere haza - szólt.
-Oké - ígértem meg - Köszi, hogy maradhatok.
-Nincs mit. De aztán holnap nekem tanulj, ha ma már nem fogsz.
-Oké.
-Na szia Liv, majd írj - köszönt el.
-Szia - raktam le. Hát, ez könnyen ment.
Visszamentem Dylanhez a konyhába.
-Maradhatsz? - kérdezte.
-Igen - bólintottam.
-Oké.
-És... most? Mit csináljunk? Van valami ötleted? - tártam szét a karom
-Gyere - ragadta meg a kezem.
-Mi? Most meg hova viszel? - kérdeztem, miközben ő a karomnál fogva húzott maga után.
-Meglepetés - mondta.
   Dylan egyszer már körbevezetett a házukban. Olyan nagy, hogy még ígyis eltévednék egyedül -magyarul semmit nem jegyeztem meg, hogy mi hol van-, de Dylan most egy olyan folyosóra vitt, ami még ismerős sem volt.
   Lementünk egy lépcsőn.
-Gyere. - Dylan bement egy ajtón, én pedig utána mentem.
   A szoba közepén egy nagy jakuzzi állt.
-Van kedved fürödni? - nézett rám Dylan.
-Persze - mosolyodtam el - De... nincs fürdőruhám. - Komolyan mondom, legközelebb ha jövök, hozok magammal ruhákat.
-Nem baj ha vizes lesz a pólóm - vonta meg a vállát Dylan - De adok egy másik nadrágot. - Dylan elszaladt.
Aztán pár perc múlva vissza is tért. Gyorsan megtette ezt a pár emeletet.
-Tessék - nyújtott felém egy női (!!) shortot.
-Öhm... honnan szedted ezt? - ráncoltam a szemöldökömet.
-Anyukámé - felelte.
-És... nem fog haragudni amiért felveszem? - kérdeztem.
-Amiről nem tud az nem fáj neki - vonta meg a vállát.
-Oké - mosolyodtam el. Kimentem átöltözni, majd visszamentem Dylanhez.   Már a jakuzziban ült, félmeztelenül.
   Én is beszálltam a jakuzziba. Elmerültem nyakig a vízben, majd lenéztem magamra. Dylan fehér pólója -amit ugye én viseltem- elég átlátszó volt. Jézusom. Végül azzal nyugtattam magam, hogy végülis úgyis többet fed, mint egy bikini.
   Leültem Dylannel szemben.
-Tetszik a jakuzzi, Olivia? - kérdezte.
-Igen - bólintottam - Te milyen gyakran szoktad használni?
-Hát... legutoljára körülbelül 1 éve ültem bele - felelte. Nem kérdeztem, de tudom, hogy azért, mert egyedül nem igazán akart beleülni. Bár egyébként -Mián, Madelynen, Ellienen, Joshon és Jasonon kívül- vannak haverjai. De ezek szerint annyira nem állnak közel egymáshoz, hogy áthívja őket jakuzzizni.
-Emlékszem, kiskoromban nagyon szerettem a jakuzzikat... Odavoltam a buborékokért - meséltem.
-Ezen is van olyan funkció. Bekapcsoljam? - ajánlotta fel Dylan.
-Oké, kapcsold. - Dylan megnyomott valami gombot, amitől a víz buborékozni kezdett.
-Most a kicsi Liv ugrálna örömében - mondtam, mire Dylan elmosolyodott.
A buborékoktól a pólóm felcsúszott, mire rögtön odakaptam, és lenyomtam azt a víz alá.
-Kikapcsolom - nyúlt oda Dylan rögtön a gombhoz, és kapcsolta ki a buborékozást.
-Köszi - mosolyodtam el.
   Dylan a fejét a jakuzzi oldalának támasztotta, és lehunyta a szemét, úgy relaxált. Én pedig nem bírtam levenni a szemem róla. Néztem, ahogy a vízcseppek csöpögnek le sötét, göndör haján, majd lefolynak az arcán.
   Dylan hirtelen kinyitotta a szemét. Meglátta, ahogy bámulom őt, de én, ahelyett, hogy elkaptam volna róla a tekintetemet, tartottam vele a szemkontaktust.
   Dylan pimaszul elmosolyodott, én pedig ezt viszonoztam. Szokásosan elvesztem tekintetében.
   Elkezdtem Dylan felé közelíteni. Ő nem mozdult, csak mosolyogva várta, hogy odaérjek hozzá. Megálltam előtte. Dylan végigfutatta rajtam a tekintetét, majd beharapta alsó ajkát, aztán hirtelen megragadta a combomat, és az ölébe ültetett.
-Dylan Howland... - sóhajtottam - Miért kötök ki mindig az öledben?
-Hát... ez ilyen baráti szokás - felelte mosolyogva.
-Ja, persze - dünnyögtem. Nem tudom Dylan milyen játékot űz velem, de... élvezem. És nem tudom, hogy ebből -ami köztünk történik- mi igaz, és mi nem. De azt tudom, hogy Dylan törődik velem. És bár tényleg valamiféle játékot űzünk egymással, azt tudom, hogy az „extráktól" eltekintve, ő egy nagyon jó barát. Hiszen megvigasztalt tegnap amikor össze voltam törve. Az ujjamat is bekötözte. Nem tudom, hogy miért nem szabad, hogy mi egy pár legyünk. Dylan nem mondja el az igazat. De amíg -attól eltekintve, amikor ilyen helyzeteketbe kerülünk, mint például most- ilyen törődő barát lesz velem szemben, én boldogan részt veszek a játékaiban. Benne megbízok. Úgymond kompromisszumot kötöttünk: van is köztünk valami, meg nem is. Hiszen éppen az ölében ülök. Viszont megesküdtünk, hogy nem csókoljuk meg egymást. Számunkra ez úgymond jelképes. Szóval amíg ezt betartjuk, nem történhet semmi baj.
   Dylan becsúsztatta kezét a pólóm alá. Ezért aztán megérte kikapcsolni a buborékokat.
   Végigsimítottam Dylan meztelen felsőtestén. Még mindig tökéletes ez a fiú.
   Dylan az államnál fogva felemelte a fejemet, majd apró csókokkal hintette be a nyakam. Beletúrtam vizes hajába.
   Dylan elhajolt a nyakamtól. Egy pillanatra lenézett a számra. De végül sikerült uralkodnia magán, és inkább visszahajolt nyakamhoz.
-Dylan... - szóltam kapkodva a levegőt - Tudod, úgy nehéz betartani az ígéretemet, ha nem tudom, miért kell betartani.
-Tudom szerelmem, ígérem, nemsokára mindent megmagyarázok. Egy kicsit még bírd ki - csókolgatta a nyakam.
-Oké. - Most én kezdtem el puszilgatni Dylan nyakát.
-Olivia, most jött el az ideje annak, hogy leálljunk - mondta, bár az, hogy épphogy közelebb húzott magához, ellentmondott szavainak.
-Jó. - Dylan hátrahajtotta a fejét, így mégjobban hozzáférhettem nyakához.
   Aztán megálltunk, és mindketten mélyen egymás szemébe néztünk. Eljött az ideje annak, hogy megálljunk, de... Dylan végigsimított a hátamon. Keze megállt a melltartómnál, majd a pántjához nyúlt és... Hirtelen lépteket hallottunk meg fentről. Riadtan Dylanre néztem.
-Basszus, Olivia, a szüleim hamarabb jöttek - kerekedett el a szeme - Nem tudhatják meg, hogy itt vagy.